? +

Álom 001

Egy mosdóban vagyok és nézem magam a tükörben. Édesanyámat látom az arcvonásaimban. A profilomat forgatom lassan jobbra és balra, részletesen szemügyre veszem minden mimikámat és mozdulatot és az forog a fejemben végig, a gondolataimban, hogy édesanyám vagyok. Felidézem, ahogy előszeretettel emlegette mindig, hogy ő is magát látja bennem. Szinte elképzelem és a tükörkép alapján nem is megy nehezen, hogy ahogy megöregedek, egyre inkább ő leszek. A tükörbe meredek és kimondom, ahogy ő szokta, a nevemet „Sz”.

Álom 002

Zuhanyoztam egy idegen fürdőszobában és mikor végeztem és elkezdtem törölközni, csak akkor vettem észre, hogy a zuhanyzón kívül kb 25 centis víz van. Ettől teljesen megijedtem, mert tudtam, hogy az anyukámék kint vannak és attól féltem, hogy ők majd lebasznak, amiért ez nem tűnt fel nekem, de amúgy én sem értettem, hogy hogy csak most vettem ezt észre. Ezért elkezdtem a lábammal meg a kezemmel a fürdőszoba közepén található lefolyót pumpálni. Közben úgy képzeltem, hogy biztos kívülről olyan ez a jelenet, mint a Shape of Water-ben, amikor fullra ereszti a lány a fürdőszobát, az ajtók már kifeszülnek és az alattunk lakóra csöpög a víz. Nagy sokára lefolyt a fürdővíz és kimehettem a fürdőszobából.

Álom 003

Valamilyen éjszakai kerti partin vagyok, ahol jön egy lány sok papayával és elkezdi kibontogatni egy kisgyereknek. Mellettem is van egy kisgyereknek kinéző, de inkább kiskutya, úgyhogy én is akarok neki adni papayát. Látom a lánytól, hogy ő úgy bontja ki, hogy hozzá csapkodja a földhöz, szóval habozás nélkül elkezdem én is úgy kibontani, mert valami vastag külső viaszos réteg van rajta, ami ettől a csapkodástól letöredezik. Belül bónuszként még mindegyikben van egy banán is.

Álom 004

El kellett mennem Oroszországba. El kellett érnem a last minute vonatot és apu elvitt Csernyőbe, ami egy szlovák város az ukrán határ mellett. Van egy titkos pályaudvara, ami Ukrajnában található, eddig nem tudtunk róla, monumentális brutalista épület volt az egész, egy nagy beton tömeg. Kiderült, hogy vízumot kell szereznem, amire elég ráparáztam. Menet közben a hotelben adtak vízumot, de kellett még valami plusz engedély, mielőtt belépsz az országba. A hotelbe azért beengedtek, és ott kaptam meg a vízumot. A hotel belülről faburkolatos, Wes Anderson-filmekre emlékeztető kialakítású volt. Végül az egész egy nagy fesztivállá alakult, ahol volt pár dj haverom, például a Pólós Zoli aka Planet Malcolm. Ő így is nagyon magas termetű, de még magasabbra nőtt, kétszer magasabb volt mint én. Úgy kellett rá felnéznem.

Álom 005

Síelni megyünk, nagyi mindenhova jön velünk, de így, 90 évesen. Ülünk közösen-családosan egy kabinos liftben, segítünk neki kiszállni, tök lazán csinálja. Felérünk az egyik hegyre, én végig azon parázok, hogy ne legyen baj, mert 7-en utazunk benne, és szerintem nem lehetne ennyien. A hegy tetején nagyi kérdezi, hogy valahol süt-e még a nap, aztán meglátja magától és odafut az egyik fényfolthoz, mint egy gyerek. Pedig én le akartam ültetni egy padra, hogy biztos fáradt és pihenni akar. Együtt utaztunk valahova páran barátok, J és M is velünk voltak. A BPS-ről is meséltem nekik, gyerekekről. M épp egy ismerőse kocsijáról mesélt egy sztorit, amikor mondtam, hogy neki nagyon fura viszonya van szerintem a tulajdonnal. Merthogy a múltkor is azt mondta, hogy az én autóm, miközben az nem is az enyém, hanem mittudomén kié. Erre könny gyűlt a szemébe és innentől nagyon kínos volt a beszélgetés. Gyerekekkel foglalkozás: mindjárt megyünk fagyizni, épp ezt beszéljük meg, közben Zs és  PD végig dumálnak, trollkodnak, zavarják ezt a megbeszélést. Mondom nekik, hogy akkor ők nem ehetnek fagyit, mert többször szóltam, és nem hagyták abba, a többieket nagyon zavarták. Már mindenki fagyizik, a gyerekek járkálnak, rácsekkolok, hogy mi van. Zs tényleg nem evett fagyit, de PD igen. Iszonyú dühös leszek, és leszidom, mondom neki, hogy pedig a Zs is betartotta, hogy nem eszik. Utána a gyerekekkel, akik között ott van SzÁ is, bepakoljuk a mosogatógépet, ami tele van törött edényekkel. István is ott van, a szelektív műanyag szemetet viszi le, de nem mossa el a koszos műanyag edényeket, úgy viszi. Erre is elég dühös leszek.

Álom 006

Elkeveredtem valami sajtószobába, mert kerestem Tarlós Istvánt, leültem egy helyre kb a 3. emeleten (ilyen 1 személyes padok voltak székkel, mint az iskolában felhajthatós asztallal), megjött valami ex oktatási miniszter nő  és mellettem adott interjút valakinek, hemzsegtek körülötte az emberek. Majd megjelent a legjobb barátom tanár anyukája melegítőben biciklivel, es kérdőre vonta nagyon komolyan a miniszterasszonyt, aki elsírta magát és őszintén válaszolt (politikus létére!), hogy ő elrontotta. Erre a tanárnőt szóban titoktartási esküre kötelezték, attól függetlenül, hogy irdatlan tömeg gyűlt össze közben. Majd hazafelé bátyámékkal (családjával) eltévedtünk az első kerületben, várban kocsival (csak 3x meredekebb mindenhol), amit közben romba döntött egy földrengés, ami után (tehát túléltük) úgy láttam a gyerekeket fosztogatni, mint aki nem először csinálja, vagy épp látott már ilyet (kb világháborús körülmények, ahogy mi a képekről láthatjuk).

Álom 007

Elmentem valahova külföldre, egy AirBnB-be voltam elszállásolva. Úgy nézett ki a szoba, ahol voltam, hogy három fakk két paravánnal le volt választva, így egy légtérben voltunk mindannyian. A tulaj aludt középen. Miután felébredtem, feltérdeltem és hozzásimultam a falhoz, elkezdtem maszturbáni. Hangosan vettem a levegőt és néha ilyen nyöszörgő hangokat is kiadtam, arra gondoltam, lehet ezt meghallja a mellettem fekvő, de nem érdekelt. Aztán egy ponton, amikor nem számítottam rá, hirtelen megjelent az ablaknál egy  férfi, én pedig visszaugrottam, mintha csak forgolódnék az ágyban. Visszafeküdt, közel az elválasztó mellé és kinyújtotta az egyik karját felém, én a tenyerébe fektettem a kisujjamat és megszorította. Átjött az én térfelemre és elkezdtünk szexelni. Mikor elkezdődött volna a penetratív rész, felhívta valaki telefonon és együtt elindultunk. Olyasmi városban voltunk mint Marosvásárhely, monumentális, historikus-eklektikus paloták között flangáltunk. Társaságok voltak itt-ott, végigjártam az épületet, kerestem őt, de már nem találtam. Az egyik palotának végignéztem valamennyi szintjét, lecsúsztam seggel a karos lépcsőn, majdnem ki is dobtak. Aztán megint egy sráccal voltam, akivel csókolóztunk, leszopatott, kiváratott, mire a behatoláshoz elértünk, valami volt a farkával, nem működött rendesen, amikor utoljára odatartotta a fejemet, hogy szopjam le, már csak egy ilyen réz rúd volt a helyén és megkérdezte, hogy rátegye-e a „telebundot”, ami egy ilyen prosztetikus kiegészítő volt, ami gumiból készült, péniszformát adott az egésznek. Rátette és végre belém hatolt. Még vonaglottunk így egy darabig és éreztem a megkönnyebbülést.

Álom 008

Egy összejövetelen voltam valami indusztriális épületben, sasszéztam az emberek között, magas voltam és sovány és az egyberuha, ami rám simult, szépen kihozta az alakomat. Az egyik munkatársam mellett így elsuhantam, aki megjegyezte, hogy bejövök neki és elindultunk ketten a kijárat felé. Már akkor elkezdte fogdosni a melleimet, amik kikandikáltak a ruha V alakú kivágásából, míg el nem értünk egy tágas csarnokba, óriási koszos ablakokkal, aminek az egyik végében egy matrac volt. Oda leheveredett, elővette a farkát én pedig ráköptem és elkezdtem verni. Nem szívesen vettem a számba, tartózkodni is próbáltam ettől, mert majdnem a makkjáig szőrös volt a farka és rossz érzés volt bevenni. Erre is gondoltam közben, hogy miért nem képes kicsit karbantartani. De ő akarta a számat, így néha engedelmeskedtem. Aztán megfogtam a farkát és beleültem, bár nem voltam biztos benne egyáltalán, hogy akarom-e ezt, mert tudtam, hogy ezzel megcsalok valakit, de lassan beleereszkedtem és éreztem, hogy fáj. Ő többet lökött rajtam erősen, aztán egyszer csak vége. Amikor visszaértem, egy köpcös kis ember voltam, ilyen redneck-szerű, aki kitárta az ajtót, a cipő sarkával pedig egy félkört vájt a laminált padlóba és igyekezett úgy tenni, hogy ezt ne vegyék észre.

Álom 009

Egy falusi iskolába igyekszem, már elmentem az épület előtt egyszer, de valamit meg akartam nézni a közeli dombon és amikor visszatértem, arra gondoltam, hogy ez az út derékszögben fut ahhoz képest, ahonnan a többiek jönnek. Nagy irhakabát volt rajtam és amikor bent az iskola épületében az ablakban visszacsillant a képmásom az üvegen, láttam, hogy a krém nincs rendesen elkenve az arcomon. Gyorsan beledörzsöltem a bőrömbe, hogy tűnjön el. Amikor elrendeződtünk a műanyag székeken, elkezdődött az óra vagyis a kikérdezés. Állatok és növények osztályokba való besorolását kellett volna visszaadni, csak arra koncentráltam, hogy ne engem kérdezzenek, mert tudtam, hogy az egész anyagból semmit sem tudok. Volt egy lány, aki az egyik képre a bajsza alatt azt mormogta „hús”, amire a tanár megerősítette, nagyon jó, a „húsfélék családjába tartozik”. Talán diavetítővel mentek a képek a falon.

Álom 010

A szüleim lakásában vagyok, ahol felnőttem, az ebédlőben. A sógorom akit a szüleim nem nagyon kedvelnek egy borítékot ad apámnak, amiben egy nagyobb összegű pénz van. Mintha ezzel szeretné kifizetni a nővéremet nekik, vagy kompenzálni őket azért, mert ő ilyen antipatikus személyiség. Apa elfogadja a borítékot. A következő jelenetben egy kocsiban ülünk apával, ő vezet. Éjszaka van. Egy darabig normális tempóban haladunk, majd egy bizonyos ponton igen csak rálép a gázra és elkezd száguldani. Meglepő, szokatlan, hogy száguldozik. Egy lengő hídnál megáll és azt mondja innen már nem visz tovább, menjek egyedül. Egészen jól be tudom azonosítani hol vagyok, tudom hogy a hídon keresztül kell mennem, és utána is tudom az útvonalat. Talán egy másik jelenetben egy sáros töltésen haladok, ahol mellettem egy óriási piszkos sárgás-barnás vizű folyó halad. Eléggé félelmetes, dinoszaurusz-féle szörnyek vannak benne. Egy újabb jelenetben egy barátnőmmel, É-vel vagyok, akire jellemző hogy szélsőségesen zárkózott, szűkszavú, és keveset mutat magából, ugyanakkor komoly, határozott, és tudja mit akar. Arról mesél nekem, hogy megkérték, hogy mondjon köszöntő beszédet az egyetemi diplomaosztón. Nagyon meg vagyok lepve hogy pont ő mond beszédet, mert nem olyannak ismerem, aki szeret szerepelni. Mégis lelkesnek tűnik, és arról beszél miről fog szólni a beszéd.

Álom 011

Itt vagyok a munkahelyemen, P laptopjával szórakozok. A képernyőméret képes volt dinamikusan változni, szét tudtam húzni a kezemmel szélesvásznúra, majd összenyomni nagyon kicsire. Kiderült, hogy valaki tervezett egy olyan interface-t, aminek hosszúkás, téglány alakú volt a formátuma, emiatt alakították ki így a laptopot is, hogy pontosan az interface-re illeszkedjen. Járkálok a munkahelyemen fel s alá, miközben a képernyőt húzogatom és nyomkodom a nagy gombjait.

Álom 012

Otthon vagyok a szüleimnél, B is ott van velem, olvasunk. Tulajdonképpen én egy vékony, fehér, cérna kötésű füzetet olvasok, amit majdnem már be is fejeztem és nyugtázom B-nak, hogy rendkívüli, ő is olvassa el. B-nál viszont egy olyan könyv van, amiben rengeteg a művészettörténeti utalás és történet, ezért elkezdi lacsapni a könyvet, hogy ezeket nem érti és nem is fogja elolvasni. Odahajolok hozzá, igyekszem megnyugtatni, azt mondom neki, hogy olvassa kétszer olyan lassan és szótárazza ki azokat, amiket nem ért. Én is így szoktam csinálni – teszem hozzá és megpuszilom a fülét. Később egyeztetésekben vagyok, annyit tudok, hogy van egy csaj – talán a barátnőm –, akivel másnap Berlinbe megyünk és mobilon egyeztetem vele az indulást. A mobil a kezemben nagy, aranykeretes készülék, amibe a szavakat nem betűírással, hanem hieroglifákra emlékeztető, színes, magasan nyújtott piktogramok formájában viszem be. Beállítom az órát egy 6-os kelésre, a buszunk ilyen ¾ 9 körül megy. Le akarok feküdni aludni, igazából a B-vel, pedig ekkor már az a felállás, hogy ő a testvérem. Anyukámékkal van a nagyszobában, valami kvízjátékot oldanak meg, amiben Győr vaktérképén kell megoldani különböző környezeti- meg beruházásokkal kapcsolatos feladatokat. B és apukám egy ágyban fekszenek a kanapén, bepréselem magam a karfa és a B közé. Vele akarok lenni.

Álom 013

Konferencia szerű jelenet, mintha ott lennék a munkatársaimmal, de a családom néhány tagja is jelen van. A főnököm kitalálja, hogy igazából elfáradt és nyugdíjba akar menni és nekem kellene átvenni a főosztályvezetői feladatokat. Természetesen pánikolok és tökéletesen képtelennek érzem magam a feladatra, ő pedig szokásához híven csak nevetgél és azt mondja, hogy te is tudod és mindannyian tudjuk, hogy tökéletesen alkalmas vagy erre a feladatra. A konferencia-jelenetben többször találkozom egy férfival, aki nem tudom, hogy kicsoda, de családja van. Vagy legalábbis barátnője/élettársa. Szeretők vagyunk és titokban lopva kell találkoznunk. A helyszín kicsit olyan, mint az egyetem egyik főépülete.

Álom 014

Egy pszichológusnő segít nekünk elmagyarázni, hogy miért fontos, hogy bizonyos napokon szexeljünk, ha gyereket akarunk. Szexelünk is és kapok valami tablettát a nőtől, hogy még sikeresebb legyen a projekt. Beveszem, valami piros cucc, a barátom nem örül, hogy ilyeneket szedek. Végül rájövök, hogy a szex végén nem volt ejakuláció és eléggé kiakadok, hogy miért szedtem be a piros bogyót. Innentől kezdődik a horror story , mert a pszichológus nő valamilyen módon kapcsolatban áll egy őrült gyilkossal, aki elől a barátommal együtt menekülünk, mert valamiért vadászik ránk. Nem halunk meg egy darabig…

Álom 015

Az előző házban vagyok, ahol korábban laktam. Nem pont ugyanúgy néz ki mint a valóságban, de az alapja megmaradt. A legfontosabb eltérés, hogy van erkély, pedig ebben a házban nem voltak erkélyes lakások. Mindenesetre azon az erkélyen vagy gangon ült kint egy baráti társaság és zenéltek és énekeltek viszonylag hangosan. Pedig ez a ház annyira nem bírta soha a bulikat, az idő múlását pedig úgy érzékeltem, hogy senki sem volt már ott a régi szomszédok közül. Bandáztunk és haverkodtunk, aztán az egész mintha egy hosztellé változott volna, nagyon nyitott lett és mozgalmas. Nem vadult be, inkább barátságosan, mintha Kapolcs meg a Művészetek völgye hangulata költözött volna be a házba. Egy idő után még az udvaron is voltak ilyen kis spontán zenélgetések, olyan jó hangulata volt.

Álom 016

Egyik volt csoporttársammal, Zs-vel beszélgetek, aki előző nap találkozott azzal a társasággal, akik a szövegeimet szerkesztették. Mondja Zs, hogy belenézett az egyik szövegembe, és tele volt helyesírási hibákkal még a szerkesztés után is. Azt mondja, a szerkesztő amikor látta milyen rendetlen az írásom, azt gondolta, ő aztán nem fogja ezeket mind kijavítani, hogy viseljem a hanyagságom következményeit. Kérdezem Zs-től, hogy ki a szerkesztő, holott valójában pontosan tudom, hogy ki az. Egy fiú, aki tetszik. Csak úgy teszek, mint aki nem ismeri, nehogy kiderüljön, hogy tetszik. Biztos vagyok benne, hogy Zs lefeküdt vele. Zs azt mondja, megkeresi a telefonjában. Mutatja a fotóját, de nagy meglepetésemre nem ő az, akire gondoltam. Egy újabb jelenetben telefonon beszélek a fiúval, aki tetszik. Ő a Balatonon van, én meg valahol a csongrádi jelenethez közel lehetek. Nagyon megörül neki, hogy felhívtam. Éjszaka van. Egy kicsit beszélgetünk, miközben egy óriási, tengerparti házban járkálok, ahol le vannak kapcsolva a villanyok. Egy idő után mindketten kifogyunk a szóból és elhallgatunk. Egymás lélegzését hallgatjuk. Nincs hiányérzetem, nem érzem, hogy beszélnünk kellene valamiről. Mintha valami szavakon túli mágikus csatornán kapcsolódnánk egymáshoz a telefonon keresztül, ami miatt nagyon közel érzem magamhoz. De egy idő után ki tudja miért, mégis megtöröm a csendet és mondom, hogy ez így elég drága lesz. Már nem válaszol, elaludt. Csak a szuszogását hallom. Közben átsuhan egy halvány gondolat a tudatomon, hogy ez a szuszogás a páromtól származik, aki mellettem fekszik az ágyban. Később újra a csongrádi belvárosban vagyok. Az autótól elindulok valahova. Egy férfi elkezd követni a kutyájával. A kutya pórázon van, de mérgesen, morogva szalad utánam. Én próbálok olyan gyorsan menni, hogy a kutya ne érjen utól, de nem sikerül. Felrepülök a levegőbe de nem vagyok elég magasan ahhoz, hogy a kutya ne tudjon bántani.

Álom 017

Volt egy összejövetel a munkatársaimmal, aminek a vége felé közeledve jeleztem R-nek, hogy én vele fogok elmenni. Egy barátja még velünk tartott és igyekeztünk kitalálni, hova is üljünk be először, én a TELEP-et javasoltam, ami egy nagyon meredek és kockakövekből kirakott utca egyik kiszögellésében volt található, terasszal a népes kis utcára. Aztán valahogy mégse beültünk, hanem már ott tartunk, hogy kettesben vagyunk és szexelünk. Amikor kihúzta belőlem, egy csomó váladék kijött, rá a combomra és a vádlimra, geci és vér, tocsogott rajtam. Letöröltük egy zsebkendővel, mire J ott termett és felajánlotta, hogy kidobja, mi teljes erőnkkel próbáltunk tiltakozni, de elvette tőlünk a zsepit és kihajtogatta rétegekre, miközben megpróbáltunk ellenállni és szörnyülködni. Amikor kihúzta belőlem a farkát, láttam, hogy milyen pici és petyhüdt és ezen elmerengtem magamban.

Álom 018

Egy egyetem főbejárata előtt állok, hatalmas épület, felfoghatatlanul modern, kortárs építészeti alkotás, ugyanakkor a modernizmusra jellemző tömbszerűség és derékszöveg uralkodnak a kiképzésén. A homlokzat előtt egy hatalmas, tartószerkezet nélküli födém hajol felénk, ami alatt az emberek ide-oda járkálnak, mindenféle DIY zeneszerszámmal, összetákolt hangszerekkel a kezükben. Mindenki próbál valamit játszani. Én nem, én csak nézelődöm.

Álom 019

Azt álmodtam, hogy kiderült, zsidó vagyok. Megkönnyebbültem, örültem, felszabadultam, és aki felvilágosított, azt is mondta, hogy anyám sem titkolja tovább.

Álom 020

Kiállítást rendeztünk. R 3D modellt készített a térről és mutatta nekem a rendezést.

Álom 021

Egy posztapokaliptikus világban vagyok, mint a Dűne és a Simpson család keveréke, rajzfilmes-animációs környezet valódi emberekkel egy széthullott világban. Volt benne autóversenyzés, ilyen roncsderbi szerűen, a barátaimmal és a családommal űztük

Álom 022

Tesómmal vagyok egy kis magyar településen, kirándulunk és tesóm valamilyen iskolába is jár ott. Ráveszem, hogy üljünk be egy helyi étterembe reggelizni, kávézni. Eltelik másfél óra és a rendelésünk felvetele óta semmi. 2 tükörtojást kértem, 1 virslit és kenyeret. Vannak vendégek, de azért nem vészes. Az ott dolgozók inkább a vendégekkel beszélgetnek, mint, hogy a kajával foglalkozzanak. Bemegyek és reklamálok, hogy hol a kaja, és, mondom, hogy nem normális, hogy másfél órája várunk. Kiakadtam, hogy 9-től be kell tárcsázzak egy konferencia  hívásba és le fogom emiatt késni. Láttam pár már megsütött illetve kidobott tükörtojást, nem voltak túl bizalomgerjesztőek, ezért megkértem a szakácsot, hogy figyeljen oda és a belseje/sárgája nehogy száraz/főtt legyen. Kis idő múlva jön a kaja… egész jó. Nemsokára apa hívja telón a tesómat, hogy megkérdezze, hogy vagyunk, mit csinálunk.. Ekkor már a közös szobánkban vagyunk és tesóm elmondja, hogy voltunk suliban, templomban, ezt-azt megnézni.

Álom 023

Egy 8. kerületi háztetőn vagyunk a gyerekekkel, akikkel közösen zenélünk. Itt van mentor-társam is. A házak között víz van, ami apály-dagály módjára hol felemelkedik, hol lesüllyed. Dagálykor a tetőnkről a lábunkat simán a vízbe tudjuk lógatni. Az egyik apálynál a társam azt mondja, át tud ugrani a szomszéd háztetőre, ami tőlünk kb 6 méterre van, kicsit alattunk. Nem tudom, hogy vagánykodik-e, vagy célja van vele; mindenesetre az ugrás nem sikerül, a perembe se tud megkapaszkodni. Leesik, de nem tudom mi lesz vele ezután. Pedig én biztos voltam benne, hogy sikerül neki. Közben az egyik kölyök mutatja nekem, hogy milyen peca-cuccot készített. Valami karácsonyfaégőnek, vagy LED-es cuccnak a műanyag, áttetsző fröccsöntött elemes áramforrására kötött hosszú vezeték végén egy kenyér volt, amit vastagon megkent. Bedobta a vízbe és egy csomó hal odasereglett enni a kenyérből. Amikor már úgy érezte elegen vannak, megnyomta a gombot és a halak meghaltak az áramütéstől. Én is éppen a vízben álltam térdig, és teljesen megrémültem, hogy meg fog rázni. De csak egy csípés volt.

Álom 024

Egy elég komoly szikláshegység szerű tájban voltunk egy kb superior hotelben B-vel, külön szobákban, én kivettem egyet, amikor megtudtam, hogy ő is ott van, valószínűleg azért, hogy dugjunk. A hegységek páratlanul fenségesek voltak, eszméletlen volt a panoráma. Kopár, barna hegyek. Amikor összetalálkoztunk, az mindig valami hihetetlenül kellemetlen és béna volt, mondott valami nem odaillőt én erőltetetten nevettem, aztán sokszor el is tűntünk egymás elől. Mindketten tudtuk, mire megy ki az egész, de aztán az mégse történt meg. Egyik alkalommal, amikor találkozunk, odaadtam neki a két iPhone-omat, hogy elmegyek WC-re. Összefogtam a telefonokat és letettem egy recepciós pultra. A WC-ben egy ijesztő külsejű, beesett arcú férfi közeledett hozzám, amikor a tükör előtt mostam a kezem, visszafelé jövet mondtam is a B-nek, hogy tök olyan volt mint a Ragyogásban. Volt még neki is valami idióta hagyszeres poénja, elkezdett árnyékhegedülni. Aztán hirtelen ott lett a B és a L, akik követelték rajtam a könyvet, ami még mindig nem adtam vissza, aztán az egész helyszín másra váltott, egy körfolyosós, nagy, panorámás hely, ahol fotótanfolyam volt vagy valami hírességet fotóztak, folyton belegyalogoltam a képekbe, mondván, hogy nekem nem számít.

Álom 025

Tartottam valahova, egy idegen hely felé, a csatornafedőknél nagyobb tányérszerű tárgyak fedték a fém lyukakat, amik tarkították az utat. Ahogy haladtam köztük, mindig majdnem beleestem. Folyton akadályokkal találkoztam. Aztán jöttek a G-ék, apukája, anyukája, betereltek egy nagy házba, ahova betért egy madár, talán galamb is, amit elkezdtek kergetni.

Álom 026

Apukámmal, Á-val és B-vel sétáltatom a két pici kutyámat egy óriási parkban és apukám pont azt ecsetelgeti, hogy nekik negyed 4-kor indulniuk kell, mert aznap délután Szilvásváradra fognak menni sétálni, mert hogy az úgy is milyen közel van, pont jó egy délutáni sétára. Ez persze hülyeség és nem értem magamban, de közben a kutyák nyakörvével vagyok elfoglalva. Mi elmeséljük ezután, hogy később koncertre fogunk menni. Kiderül, hogy valami más zenekar is játszani fog, amiről én nem tudtam és kiakadok B-re hogy egyedül eldöntötte, hogy melyik az az egy koncert, amit meghallgatunk. Á közben magyarázza, hogy ő megy Piri mama vendéglőjébe enni. Elindulunk a koncertre B-vel egy busszerű kocsival, amit egy fiatal lány vezet. Ez az autó nagyon érdekes, engem teljesen lenyűgöz, Quimby márkájú, és az anyósülés helyett egy WC van benne. Ennek nagyon megörülök és el is megyek pisilni. Aztán odaérünk a koncertre, ahol Á újra megjelenik, de még mindig hajtogatja, hogy Piri mama vendéglőjébe megy. Közben egy óriási széfszerű dolog előtt állunk, amit elkezdünk kicsomagolni. A csomagolás közben kiderül, hogy a koncert még nem kezdődik, ezért ellátogatunk a Hello Wood egyik campjébe, ahol kabinokat építettek, amik viszont nem összetákolt fa építmények, hanem nagyon modern kis nyaraló kuckók, amikkel tele van egy hegyoldal.  Pár nagyon fáradt Hello Wood-os egy asztalnál gulyást osztogat másoknak, amiből elkezdek szedni, de óriási mócsingok vannak benne és nagyon gusztustalan. Itt már tél is lett közben, nagy hó van és nézegetünk be az egyik nyaralóba, hogy van tűzrakója, hátha be tudnánk menni felmelegedni. Egy másik házikóba egy Erasmus-os görög ismerősöm nézeget be. Váratlanul megjelenik egy mozigépész, aki nagyon dühös ránk, amiért azt a széfszerű dolgot kicsomagoltuk, mert azt nekünk nem szabadott volna.

Álom 027

Egy baráti társasággal elmentünk egy helyre, ahol kibéreltünk egy nagy apartmant. A következő emlék, hogy a házinéni behoz egy könyvet, amiben kismamák fotói vannak és megkér minket, hogy szavazzunk valamelyikre. Én megtaláltam benne egy volt kollégám fotóját, amikor terhes volt az ikrekkel és rá szavaztunk. Ezek után teljesen más téma, itt a szüleimmel nyaralunk valahol, és egyik nap elmegyünk kirándulni az egri várba, ahol apát majdnem szem elől vesztem, mert elmegyünk a mosdóba és amíg várunk egymásra valahogy túl sok ember lesz és alig találjuk meg egymást.

Álom 028

Összeülünk az Á-val és az A-val, hogy beszéljünk egy közös kiállítás-tervezetről, ami a munkáról szól. Az én témám már teljesen ki van dolgozva, de nem hagynak szóhoz jutni, hogy elmondjam. A dobál be dátumokat, amik egyre jobban összezavarnak, kiderül, hogy ezek mind egy-egy napok, külön, elválasztva. Értetlenkedek, neki pedig nem tetszik, hogy ezt teszem. Majd egy óriási házba kerülök egy erdős-mocsaras területen egyedül. Valami zörejt hallok az egyik fronton, ahol egy bambuszerdő terül el, látom, hogy a J próbál nekem valamit elmutogatni, de ebben a pillanatban a ház másik oldala felől beront egy társaság, akik között ott van a B is teljesen lerészegedve. Dülöngél és be akar feküdni a szobámba, világát se tudva, de én átgondolom, hogy ezzel mekkora fájdalmat fog okozni másnap, amikor majd felkelek és nem akar majd. Áttessékelem egy másik szobába, ahol leheveredik az első ágyra, oda akarok feküdni mellé mégis, de azt mondja, hogy attól rosszul lesz – mármint fizikailag –, úgyhogy megint elfog a szomorúság, a mély csalódottság és elmegyek.

Álom 029

Bekerültem egy irodába dolgozni. A légkör fojtott volt. Rajtam kívül két feminin fiú dolgozott ott, feltehetően egy pár. Jól összeszokott, bárkit bármikor kikészítő pszichikai fegyverzettel rendelkeztek, tele elfojtásokkal és negatív érzelmekkel. Volt az irodában egy zsebrádió, ami folyamatosan, félhangosan a népigényt kiszolgáló, középszerű, rossz zenét cirmogott. Ezt egy ideig bírtam, de nem sokáig. Elvesztettem a fejem, odaugrottam, és próbáltam hatástalanítani, de akárhogy is csavargattam a gombokat, nem sikerült. A két csávó meg mintha csak erre várt volna, az egyik, a kis szakállas már telefonált is a főnökének, hogy bemószeroljon. Én ezen még jobban feldühödtem, és félig hátulról, miközben telefonált, kis, figyelmeztető pofonkát adtam neki. És innen nem tudtam visszafogni, kitört a vulkán: fennhangon elkezdtem ócsárolni. „Te kis osztálybizalmi, te kis spicli, ilyen apróság miatt már szaladsz az óvó bácsihoz?! Mi lesz itt később, ha ezt sem tudjuk megbeszélni??” Ennél a pontnál már tudtam, hogy nincs tovább maradásom. Sütött belőlük a rosszindulat. Aztán tovább folytattam: „Annak idején, amikor a Tilosban volt műsorom, azt játszottam, amit akartam, és volt hallgatottsága, sőt egyre nőtt, mert megtalálta a közönségét, és nem a közízlést akartam kiszolgálni! Értitek a különbséget?” Éreztem, hogy ez a mondat felszabadít, mert én nem hozzájuk hasonlóan rossz szándékkal viszonyultam a fiúkhoz, hanem mintegy alternatívát kínálva a dolgok felfogásához, jobbító szándékkal. Éreztem, hogy figyelnek arra, amit mondok.

Álom 030

Telefonon chatelek a barátnőmmel, aki amúgy valójában is távol van tőlem, Krakkóban tartózkodik. Egy erdő szélén, vagy ritkásabb, de árnyékos részénél állok, ahol magas fák között egy furcsa épület található: additív módon egymásba épített terekből álló, leginkább egy erdészház és egy monumentális villa keverékének tűnő bizarr tér. A barátnőm azt meséli, hogy Krakkó környékén túrázik, és megemlíti, hogy milyen jó guide-ra akadt: a kirendelt vezetőjük, egy bajuszos-szakállas, csaknem 3 méter magas férfi – két karaktert is említ, akikre hasonlít – miközben ezt meséli, elmegy mellettem egy ilyen 2,5 -3 méteres figura fekete bajusszal és szakállal, ismeretlen lányokat kalauzol egy fánál, írom is a barátnőmnek, hogy ő lesz az, aki most látok, mekkora poén – és arra gondolok közben, vajon hogyan lehetséges ez. Mikor ezt meg akarom írni a Messenger-en, arra leszek figyelmes, hogy az üzenetem nem megy el, hanem egy közeli tisztáson, egy kerítés mellett álló jegyautomata képernyőjén látom viszont válasz nélkül.

Álom 031

Vizsgára készülök, ami másnap lesz, a lakásomban vagyok, ami egy káosz. Takarítanom kéne, de inkább csak össze-vissza öltözködöm kapkodva. Jön fel hozzám a M, aki miatt fel-le dobálom magamról a ruhákat. Rengeteg réteg van rajtam, leszedek mindent a legalsó fekete body-ig. Amikor belenézek a tükörbe, hosszú barna hajam van, ami vizesen esik a vállamra. Meglepődök, amikor elfordul a zár, hogy saját kulccsal jön be. Energikusan lép be, nagydarab és kivillan a bicepsze. Amint belép, a nyakába borulok. Számon kérem, hogy hogyan jött be, mire megsértődik vagy csak úgy tesz és húzza az agyamat. Utána ez az egész eltűnik és csak chatelünk, megírom neki, hogy anyukám beteg. CAPS LOCK-kal. Ami már akkor elég furán veszi ki magát, hiszen egész más céllal és hangulatban levelezünk. Utána már csak azt ismételgetem magamban, hogy Asperger-szindrómája van, de nem anyukámnak, hanem a M-nak.

Álom 032

A ott áll a KiBu hátsó udvarán, a darts tábla előtt. Hosszan nézem, hogy odamenjek-e hozzá, várom, hogy észrevegyen. Még mindig nem rendezték a fél éve leadott számlámat, ezzel akarom fárasztani, de inkább csak távolról nézem.

Álom 033

A régi szobámban voltunk, ahol felnőttem. Jött hozzám egy fotós, egy idősebb férfi, akivel össze kellett állítanunk egy címlap szerűséget. Azt javasolta, hog különböző könyvek címlapjait használjuk a fotózáshoz és azokat montázsoljuk össze. Levettem egyet az ágyam fölötti polcról, de nem igazán tetszett, próbáltam ellenkezni, hogy jaj, könyvek, ez olyan elcsépelt. De ő makacs volt, és nem engedett. Tekeregtem az ágyban félmeztelenül, csak egy póló volt rajtam, alul semmi, amikor valahogy megjelent K és elkezdtünk összefonódva egymáshoz érni. Teljesen fel voltam izgulva, de közben úgy csináltunk, mintha mi se történt volna, beszélgettünk a borítókról, könyvekről aztán elsötétült a jelenet.

Álom 034

Valami rádiós voltam és valakinek épp meséltem, hogy ez mennyire különleges szakma és mennyire szeretem, és akkor mint egy filmben így a beszámolóm igazából egy visszaemlékezés volt, mert rádiósként California környékén éltem és minden éjjel ki kellett menni az óceánpartra, ahol volt egy iszonyú hosszú épített benyúlás, mint amilyenek a világítótornyok szoktak lenni, csak semmi építmény nem volt rajta csak egy óriási beton placc, ahol volt egy darab piros színű, nagyon régi fali telefon, amibe mondanom kellett dolgokat. Ezen nagyon örültem, hogy milyen jó érzés ezt csinálni, amikor mindenki alszik és hogy milyen gyönyörű a kihalt, üres óceánpart ezzel az egy piros telefonnal.

Álom 035

B átjött hozzánk, olyan volt mintha a győri mamámék lakásában lettünk volna. Elölről elkezdtem neki magyarázni mindent töviről hegyire, hogy tudom, hogy féltékeny voltam, beismerem az összes hibámat, tudok más is lenni, higgye el nekem, hogy gondoljon azokra az időkre, amikor boldogok voltunk felhőtlen, hogy nekem ő az akit a világon a legjobban szeretek és mi összetartozunk, de ő csak annyit mondott a végén, miközben húzta a száját és elhúzta a fejét az ölelésemből, hogy a múlt bezárult és a jövője szabad.

Álom 036

A Blahán állok este a villamosmegállóban, majdnem a zebránál. Ott van a POPIVAN egy része, megyünk koncertet adni. Elkérem L-től a trombitát, és lazán, könnyedén megszólaltatom. Fújok egy kis Chet Baker féle jazzt. N-nek visszadom. Elmennek, én bemegyek a közeli éjjel-nappaliba rágót vagy tic-tacot venni, a pultosnő paraszt, flegma. Nem értem, hogyan engedheti meg magának.

Álom 037

Egy kisváros lakótelepén bolyongok többedmagammal, lehetünk vagy harmincan, mint egy osztály. Nappal van, nyár. Kicsit szétszakadozunk. Egy nagytestű kutya kerül mögém, amolyan telepőrző, valahol a németjuhász és a kaukázusi juhász között. Folyton a hátunk mögött van, megpróbál beleharapni a derekamba, de csak úgy tessék-lássék módon. Nem félek, sokkal inkább csodálkozom, hogy ő hogy nem fél, hiszen többen vagyunk. Egyáltalán, mit képzel. Aztán a lakótelep házai között átmegyünk négyen egy zebrán, a többiek kicsit leszakadva. Egy türelmetlen autós a hátunk mögé kanyarodik, kis híján elüt, és még neki áll feljebb. Szóváltás, de hamar rájövök, hogy a hülyék fejlődésképtelenek.

Álom 038

Moszkvában vagyok, de csak 1 napot egy képzőművész barátnőmmel. Átutazóban vagyunk és én nagyon sajnálom, hogy nem tudunk több időt ott tölteni, ezért nagyon ki akarom használni azt az 1 napot. Kijövök a metróból és felbukkan egy kolozsvári srác ismerősöm, nem értem, hogy ő mit csinál itt. Hirtelen valami szálláson vagyunk, ahol rengeteg fura kaja van, svédasztalos rendszer, de valahogy az egész térben el vannak szórva az ételek, összevissza. Valahogy mindenkibe belekötök, veszekszem az emberekkel, hülyén viselkedem, miközben pakolom a tányéromra az ételt. A többiek miközben esznek, egy fura algás vízben tartják a lábukat, az egész elég gusztustalan. Rossz hangulatom van, leejtem a tányérom, az ételek a földre esnek, kisebb káosz alakul ki.

Álom 039

Testvéreimmel vagyok, a F-nak írok egy költeményt, egysorosat, amit fordítok közbe angolra neki és úgy olvasom fel, magamban szakadok, irtó viccesnek tartom, kikövetelem, hogy figyeljen rám. Az eleje egy lóval kezdődik, aminek látom az arcát, olyan mint egy összenyomott beton tányér. Aztán a másik tesóm felé fordultam, aki előtt azzal vágtam fel, hogy milyen gyorsan kiolvastam a könyvem, valószínűleg a Zadie Smith-ről volt szó, átpörgettem a szeme előtt, hogy nézze milyen vaskos kötet és milyen durva papírból nyomták.

Álom 040

Külföldön vagyok és folyamatosan üzeneteket kapok J-tól, elsősorban képeket, amikben különböző helyzetekben pózol, az egyiken például beáll ilyen szörnypózba, kitárja a kezeit és ijesztget, miközben a testét falevelek borítják. Nézem a chatet és azon töprengek, hogyan állíthatnám le ezt a folyamot, nem akarok vele se találkozni, a képek is felbasznak. Megírom neki végül, hogy hagyjon békén. Közben egy parkban vagyok, ahol az üvegajtós nagy épület körül járkálok, keresek valamit, miközben sírokon taposok. Nem tudtam, hogy azok nyughelyek, egy nő riasztott el a gondolattól és világosított fel,hogy ő aztán nem lépkedne sírhelyek között. Egy konkrét helyet keresek, valakinek a volt lakását, ami ilyen kísérleti lakótelep szerű az eredeti berendezéssel. Belefutok P-ba és eleinte még húzzuk egymást, de a végén a nyakába borulok, mondom neki, hogy már nem magunkat visszatartanunk, csókoljon meg, külföldön vagyunk és csak mi ketten, semmi nem áll már az utunkba. Rácsimpaszkodok a nyakára és megcsókolom, visszacsókol és azt mondom, hogy eszméletlenül durva érzés lesz, amikor majd először belém hatol, hogy valószínűleg ki fogok készülni, annyira régóta várok erre. Együtt nézegetjük a lakás tárgyait, forgatjuk a kezünkben, miközben összegabalyodva vonulunk. Aztán a lakásomban vagyok, ahol óriásira nőtt bogarat kergetek és csapkodok, de mindig kicsúszik a kezeim közül.

Álom 041

A szüleimmel vagyok éjszaka anyukám szülővárosában Csongrádon. Valahol a belvárosban letettük a kocsit, és kiszálltunk belőle, de az ajtót nem zártuk be. Apa egy kirakatot néz, Anya pedig egy másik autón hever. Jön egy férfi, hátul benyúl a kocsiba, és elkezdi kirámolni a cuccaimat. Nagyon megijedek, próbálom megállítani, de nem tudok megmozdulni. Apának is próbálok szólni, hogy segítsen, de nem jön ki hang a torkomon. Izgatottan kapkodom a levegőt, fizikailag is rá akarok támadni a férfira, de sem megmozdulnom, sem kiáltanom nem sikerül. Anya és Apa észre sem veszik, mi történik. Mikor a férfi elmegy, megnézem mit lopott el. Látom hogy a Samsung Galaxy A5-ös telefonom például hiányzik. Nagyon- nagyon ingerült vagyok, elmondom anyáéknak mi történt, de őket szemmel láthatóan nem nagyon érdekli az egész. A rabló ott hagyott egy ugyanolyan színű, törött képernyőSamsung Galaxy A3-ast, ami eggyel korábbi verzió. Bosszankodom, hogy hogy képzelte hogy ennyivel kiengesztel. Megnézem benne van-e a SIM kártyám, de nincs. Ettől még dühösebb vagyok, hogy az összes kontaktomat elveszítettem. A szüleim nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az egésznek.

Álom 042

Egy ágy előtt térdelek A előtt és szopom a farkát, ami egy toboz. Próbálom rendesen elhelyezni a számba, nézegetem, forgatom, majd leszopogatom róla a gecit, ami rátapadt.

Álom 043

P ott van nálunk, a hálószobában vagyunk elszállásolva. Előbb felkelek, hogy felöltözzek, valami vagány cuccot akarok magamra rántani, de semmi nem jön rám vagy csak nehezen. A másik szobában a húgom készülődik, megkérem, hogy hagyja, hogy mi ketten menjünk át a boltba P-vel, ne jöjjön velünk. Nehezen érti meg, hogy tetszik nekem, valószínűleg ő is akarja. Egyszer csak csengetnek. Feljön hozzánk az alsó szomszédunk kisfia, aki egy csodálatosan gyönyörű, szőke kisfiú, a világ legszebb gyereke. Rögtön magamhoz veszem és ölelgetem. Nincs rajtam melltartó, így szorítom oda a fejét a mellemhez. Közben felkelt P és lát minket, ahogy játszunk és arra gondolok, hogy talán hasonlítok arra a nőre, akit szeret és most ezen jár a feje.

Álom 044

Egy hodályban voltam, egy klinker téglákból kirakott, alacsony mennyezetű, boltozatos terekkel tagolt térben. Ahogy áthaladtam a pincelejárat felé, egy sor hajtogathatós székbe ütközte, az egyiken Orbán Viktor ült és egy katalógust lapozgatott. Mellé ültem és felismertem, hogy a Vékony Dodi fotói, elkezdtem neki magyarázni, hol készültek, valahol vidéken és hogy miért fontos. Majd felálltam és lementem a pincébe. Igazából semmi mást nem akartam, mint maszturbálni. Félrehúztam a bugyimat és a puncimat neki dörzsöltem a nyers téglafalnak, még gondolkodtam is azon, hogy nem lesz-e túl erős és nem sérti fel, de nem történt semmi ilyen. Kívülről láttam az egész vályat rendszert, amiben voltam, egy várkastély diagonálisan ereszkedő folyosója.

Álom 045

Gimiben vagyok, törióra, anya visz be a suliba kocsival, de én vezetek a hátsó ülésről. Nincs beállítva a tükör és mikor sávot váltok, nem látok semmit, majdnem neki megyek 2 kocsinak is. Bánhegyi klasszik szar esszés töri dolgozatát kell megírnom, de nem tanultam semmit, egyik témáról sem tudok semmit. Anyukám lelkes és drukkol, de nem tudja, hogy nem tanultam semmit. Be akarom fotózni a jegyzetem puskának, de nem tudom, szóval végül fejből írom meg. Nagyon nem megy, parázok, hogy mi lesz. Mikor kiosztják, a padokra vannak rátéve jegyek szerint. Keresem a jobb jegyek között, de nem találom, mert persze 1-es lett. Anyukám azt akarja, hogy már másnap pótoljam és írjam meg újra, én meg tökre kivagyok, hogy utálom a törit, meg a Bánhegyi-féle dolgozatokat, és hogy ez nem fog menni, nem tudom megtanulni. Az üzenő füzetembe azt írom, hogy SZERELEM TZ, erre kell tanulni, ez volt a téma. Jakuzzizni voltunk valami bevásárlóközpont-féleségben vanhelyedes gyerekekkel. Először simán időpontot foglaltunk, aztán alig akartak beengedni, mert mások is voltak.

Álom 046

Apukám születésnapjára készülünk, én még a hazautazás előtt állok. Anyukámmal egyeztetek lázasan telefonon. Éppen bedobtam az ötletet, hogy jöjjenek fel hozzám a fővárosba, mert itt sokkal több a szórakozási és kikapcsolódási lehetőség és itt igazán különlegessé lehetne tenni a szülinapot. Nekem is sokkal egyszerűbb lenne helyben maradni, ha ők jönnek fel. Ezen a ponton kiderült, hogy apu már lefoglalt egy quad motorozást valahol a Dél-Alföldön, amitől teljesen eldobom az agyam, mert az a legtávolabb áll attól, amit én elképzeltem. Dehát ez az ő születésnapja. Közben az egyik telefonbeszélgetés, amit anyuval erről intézünk, az Aldiban vagy Lidlben zajlik és próbálok összevásárolni dolgokat, amiből majd főzök talán nekik az ünneplésre. Cukkinit veszek, amit apu utál. Aztán valahogy hazamegyek hozzájuk, már nem tudom hogyan, de a következő a jelenetben már otthon vagyok náluk és kipakolom az asztalra kis indulattal a bizonyos megvásárolt élelmiszereket. Természetesen addigra kiderül, hogy anya már mindent megfőzött. Készülődünk. A ház az az előző házunk, nem a mostani.

Álom 047

Valahova elutazok, tartok az állomás felé, csak később derül ki, hogy Svédország az úticél. Egy puszta, sík terepen járok, ahol ipari épületek és gyárkémények szegélyezik a járdát, ezek szolgáltatnak tájékozódási pontot. Van egy GPS a telefonomban, azon nézem, merre tartok. Valahogy tudom, hogy az az opció, amit választottam az útra, a lehető leghosszabb és legfárasztóbb, rengeteg időm elmegy a gyaloglással. Felhívják a figyelmemet, hogy egy másik, sokkal közelebbi megállóban is felszállhattam volna, de én azzal védekezek, hogy így nem kell átszállnom, rögtön ott tesz majd le a busz. Körülbelül 45 percet gyalogolok, mérem az időt. Már egészen beesteledik, amikor odaérek, egy szűk, kis utcába, amibe borongósan belelógnak az útszéli sövények, pár ember ácsorog, be is áll a busz, egy nagy Eurolines nemzetközi járat, ami sárga, hiszen Svédországba megy. Megjelenik előttem egy látomásféle, a M-ről, ahogy ott áll a busz csuklójában és érzem, hogy ő másik buszmegállóban száll majd fel, egy későbbiben, itt összekeverednek az idősíkok, de hallgatok a megérzésemre, nem szállok fel. Amikor hallom, hogy a sofőr bebőgeti a motort, érzem, nagyon rosszul tettem, indulok futva a következő járat felé, de vaksötét van, a telefonomon ügyetlenül próbálom eltalálni a Flashlight funkciót, de nem megy, csak egy nagyon gyér fény az úton a lábam elé, majdnem elbotlok. A busz elzúg mellettem és meg azon vagyok, hogy ezt jól megcsináltam, nem megye haza, nem akarok már sehova se menni, mindentől távol vagyok.

Álom 048

Kontakt improvizáció órán vagyok. Egy nagyon tapasztalt fiúval táncolok. Lassan mozgunk, de hihetetlenül spontán és folyamatos az egész. Tökéletes flow-ban vagyok. Az öltözőben vagyok B-val. Rajtunk kívül csak egyetlen fiú van ott, aki valamiért nem akar távozni és mintha a beszélgetésünket hallgatná. B azt kérdezi, nekem gond lenne-e, ha nem dolgozna. Ezen felháborodok, persze hogy gond lenne, hisz akkor miből élnénk. Szégyellem, hogy a fiú a szobában mindezt hallja. Mintha nagyon hegyezné a fülét. Egyébként az öltözőben egy franciaágyban fekszünk. A fiú egy másik ágyban van. B az ölemben pihenteti a fejét. Baseball sapka van rajta. Zs felhív. Panaszkodik, hogy miért nem vettem fel a telefont, előtte háromszor is keresett. Mondom neki, hogy a telefonom nem jelezte ki, hogy hívott.

Álom 049

Barátokkal vagyok egy beülős helyen, ahol azt nézzük, hogy 1 (nő) macska, hogyan próbálja maga köré vonzani a férfi macskákat, szabályosan udvaroltat magának. Cuki kis fehér cica ez a lány cica, de amikor flörtölni próbál, teljesen kifordul magából, feláll az összes szőre a feje búbjától a farkáig (úgy nézett ki, mint egy tarajos kakas), de valószínűleg ez bejött a pasiknak.

Álom 050

Z-vel lógunk a tengerparton, miután álmomban Budapestnek hirtelen lett tengerre néző partszakasza és egy iszonyú modern városképe felhőkarcolókkal szemközt. Z-vel beszélgetünk erről-arról, nyugágyat keresek, ahova lepakolhatok, galériás dolgokról van szó, mikor lesz a következő kiállítás, mikor kell visszamennie nyitni stb. Én belemegyek a vízbe lehűteni magam. Kiérek a partra, szárítom magam, befekszek egy árkádos folyosó egyik kőboltíve alá és azon morfondírozom, milyen király egy ilyen városban élni, ahol munka után csak úgy belegázolhatok a tengerbe fürödni. Aztán ott terem mellettem a B, aki a fürdőgatyát igazítja magán, simán erekciója van közben, de nem zavartatja magát, húzkodja és igyekszik a helyére tenni. Nem nézek oda, lányos zavaromban nevetek és összenézek az O-val, aki szintén nem tudja hova tenni ezt az egészet. Aztán elindulok egy irányba, van egy kis büfészerű hely, ahol emberek ücsörögnek, ilyen műanyag-összevart játék elemekből lehet összerakni hamburgereket. Felszúrok egy óriási vasvillára egy elemet: van külön csirkeszárny, zsemlye alsó, felső, amik mind csöpögnek az olajtól, de játszásiból próbálok egy szendvicset kreálni belőlük, közben károgok, hogy miért kellett ennyire tönkretenni és eláztatni az egészet. Aztán a B jön az utamba, aki jól le van barnulva, meg is dicsérem és a két orcája úgy van kifestve mint egy eperke, vastagon pirossal, mondom is neki, hogy tiszta olyan mintha gyümölcsök lennének az arcán. Arról beszélgetünk, hogy lesz valami diplomaosztója vagy valamilyen ünnepély, amire a B foglalt le helyet, de ez titkos, én tudom a részleteket, de csak utalok rá, hogy minden el van intézve és milyen szerencsés.

Álom 051

Amikor hazaértem a szüleim lakásába, B már az ágyban feküdt fejtetőig betakarózva és aludt. Befeküdtem hozzá, hogy köszöntsem, mire egy óriási egeret látok a feje mellett. Elkezdek sikongatni, ő nagyon nehezen mozdul, miközben szerencsétlenkedük az egérrel, a párkányon látok egy parányi egeret is összenyomva. A nagyobb példányt végső elhatározásra a kezembe veszem és olyan erősen szorítom, mindent beleadva, miközben ficánkol, hogy mire kiérek az erkélyajtóig, már nem mozog többet.

Álom 052

A szüleimmel voltam, akik segítettek összerendezni a kiállítást, amit láthatóan az otthon fellelhető dolgokból raktunk össze. Nem emlékszem pontosan minden tárgyra, de voltak ruhák, háztartási eszközök, és egy Barbie baba, amin kifejezetten sokat tököltünk. Egy régi Barbie házba be volt hányva mindenféle, sokszor csak fejként vagy testként létező baba, megtépázott hajzattal. A fejeket, vagy van amikor csak egy parókaként megmaradt hajat próbálgatok testekre. A lakásban a falakról is elkezdjük leszedegetni a dolgokat, helyet csinálunk, hogy majd kiférjenek a tárgyak. Aztán biciklire szállok és elmegyek egy helyre, ahol tanácskozások folynak. Egy hatalmas boltíves és kupolás épület, amiben el lehet veszni, de néha amikor biciklizek benne mégis olyan, mintha egy főúton lennék két gyalogos sávval körbevéve. Egy flyert mutogatnak, már nem emlékszem, mi van rajta. Aztán megint otthon vagyok és az a történet, hogy befogadtunk egy cigány fiút, aki nem tud rendesen magyarul. Nagyon furán beszél, nem vagyunk benne biztosak, hogy ért mindent, amit mondunk. A kiejtése is olyan idegen és ő is használ olyan szavakat, amiket mi nem értünk. A végén mutatkozott csak be, többször kiejtette, majd én is őutána, hogy kell helyesen mondani a nevét. Mathiüs, „ty”-vel a közepén és „ü”-vel lezárva, azt mondta, azt jelenti, hogy „kutyuska”. Családi asztalnál ülünk, étkezünk és megkérdezem, csinálhatuk-e neki egy kenyeret. Apukám borongósan néz rám, de védekezek, hiszen mindannyian eszünk, nem lehetünk ennyire udvariatlanok és kegyetlenek. Veszek egy szelet trapéz alakú, héjatlan kenyeret, megkenem először vajjal, aztán teszek rá valami fura paradicsomos-sajtos képlékeny, omlós kenceficét, aztán még egy háromszög sajtot szerettem volna, de apukám rám szól, hogy ez nem lesz sok? Én pedig odamegyek az ágyához, ahol fekszik és bele tolom a képébe, ami akkor már tényleg egy kis falatka, jelentéktelen szendvics, hogy ez sok? Ez sok? A fiú nagyon hálás, együtt nézünk TV-t, odahúzódik hozzám, mégis félünk, hogy éjszaka elvágja a torkunkat. Kérdezgetjük a szüleiről, testvéreiről. Anyukám mutatja is neki, hogy milyen vékony a csuklóm. Én másnap iskolában vagyok, a Kazinczy-ban, éppen kiszállunk egy transporterből és nem tudom, milyen óránk van. Elindulunk a suli oldalában, a D előveszi az órarendet és azt mondja, német, de tudjuk, hogy nincs tanár, úgyhogy maradunk a teremben. Latin óra lesz, de L mondja, hogy kezdjük el olvasni valami Szíriával kapcsolatos történetet. A transporterben még volt egy olyan gondolatom, hogy megírtam B-nek, vagyis ő helyette az egyik fogalmazást, és amikor megnyitom, ilyen Google Drive-szerű felületen, látom, hogy az első sorhoz fűzött egy kommentet, ami egy csillag, hogy értékeli és tetszik az a gondolat. Aztán egy helyen vagyok, ahol sminkelni akarok egy tükörben, várom, hogy kijöjjenek a WC-ből, ami foglalt, amikor bemegyek, udvariaskodunk, a csaj mégis engem enged be először, felkapcsolok még egy villanyt, hogy jobban lássunk.

Álom 053

Szombat van, P mégis bent van a műhelyben és valamit 3D nyomtat. Én nagy lendülettel belépek, kitárom a két karú lengő ajtót, belső remegéssel odalépek hozzá és túl téve magamat minden visszautasítástól való félelmemen, megölelem és a szemébe mondom, hogy hiányzott. Rendkívül megnyugtató érzés volt elmerülni az ölelésében, a nagy, erős karjainak a szorításában. Átéreztem a beteljesülést és a megnyugvást. Egy idő után persze elengedett és értetlenkedett, hogy ez mi volt, hirtelen a többiek is megjelentek és azt gondoltam, milyen jól kiszámítottam az időt, hogy ezt senki nem látta. Odaültem a helyemre, kinyitottam a gépemet. Később megint egymás mellé sodródtunk, a vágy ugyanúgy hajtott belülről, hogy ne legyek gyáva, csókolóztunk, nyelvesen és bevallottam, hogy egyszerűen megőrülök attól a gondolattól, hogy belém hatol. Azt mondta, hogy mit szólok hozzá, ha kibérelünk egy autót és kitalálunk valami programot, mire egy tar szántáson találtuk magunkat, éreztem, ahogy a száraz föld és a levágott búza ottmaradt törzse szúrja a tenyeremet, elkezdett megujjazni, én viszont leginkább a farkát akartam, ami tudtam, hogy gyönyörű nagy. Belenéztem a tükörbe, láthatatlan szőke szőrszálak bukkantak fel a homlokomon, amiket csipesszel egyenként kihúztam.

Álom 054

Elválnak a szüleim, mert kiderül, hogy apámnak viszonya van/volt egy másik nővel. Talán gyerekei is, erre nem emlékszem. Borzasztóan viselem az egészet, főleg, hogy azt érzem, hogy sokszor álmodtam már ezt, de most TÉNYLEG ez a valóság, nincs mit tenni, szétmennek és sose leszünk már egy család. Sírok álmomban, próbálok velük beszélni, de úgy emlékszem, hogy ők már nem akarnak beszélni egymással, én nem értem, hogy jutottunk idáig, hogy lehet, hogy harminc valahány év után mennek szét. Szar nagyon.

Álom 055

Egy üres szobában nézek projektoron egy filmet, tiszta dada, összefüggéstelen képekből felépülőt. Juci akkor lépett be a szobába, amikor a filmen delfin hangon kezdtek egymással kommunikálni a szereplők. Pont vége lett a jelenetnek, pedig meg akartam mutatni neki azzal a felszólítással, hogy "nézd, pont olyanok mint te". VHS lejátszón igyekeztem visszatekerni oda, ahol kezdődik a jelenet, de a távirányító fölött elvesztettem a kontrollomat, irtó nehezen tudtam csak tekerni. Az irányító eszköz egy textillé változott, amit téptem, hogy haladjon a film visszafele, az anyagot, ami az interface volt, feszítettem, nyomogattam, hasítottam, majd nagy nehezen eljutottam az elejére, ahol az egész elkezdődött.

Álom 056

Az esküvőmet szervezzük és próbálom eldönteni, kit hívjunk meg, valamiért a volt iskola igazgatómat is meghívom és a gimis legjobb barátnőimet. Csak szűk körű esküvő kevés meghívottal. Egyik alkalommal a még élő nagymamám nyit ajtót, aki meglepően egészséges, pedig valójában öregek otthonában van és járásképtelen. Az esküvő az álom végére mintha meg sem történt volna.

Álom 057

A bicikli belsőmet kezdtem el kicserélni, anélkül, hogy tudnám, hogy hogy kell. Sikerült leeresztenem, de amikor újra fel akartam pumpálni, a gumi ilyen rágógumi szerűen viselkedett és nem csak a külső pereme fújódott fel, hanem a belseje is a guminak. Ezért inkább elmentem egy boltba, de nem bicikli szervíz volt, hanem valami designbolt, ami viszont egy áruháznak tűnt és óriási felfordulás volt rengeteg vásárlóval. Az egyik eladó egy régi barátnőm volt, akivel nagyon rég nem találkoztam, de gondoltam ez pont jó alkalom arra, hogy megdicsérjem a haját, mert tök jó rózsaszín volt. Azt ígérte, hogy majd ők kicserélik a belsőmet.

Álom 058

Egy hotel lobby-ban szerveződik egy diploma kiállítás MOME-s hallgatóknak. Ki-be járkálok, valószínűleg B-t akarok megfigyelni installálás közben, de úgy hogy én magam észrevétlen maradjak. A lobby többi részétől egy U alakú paraván választja el a kiállítást, és mindenki erre a legalább 2-3 méter magas, sötétbarna elválasztó szerkezetre akasztgatja a műveit. A fal takarásából hajolgatok ki egyik oldalra, és gyönyörködök B-ban, elnézem hátulról a gyönyörű fejét, a gyöngyöző haját, a nyakát és az egész termetét. Beleremegek, még mindig a legszebb férfinak tartom és érzem, ahogy fáj a szívem, hogy elvesztettem. Magamban ezt is gondolom, hogy ne nézzek oda, a látása csak jobban feltépi a sebeket. Mégis látni akarom, mit tesz ki, valahogy mindig arra vágyom még mindig, hogy a saját képeinket lássam viszont, azokat, amiket rólam készített. Amikor felnézek a magas fal irányában, látom, hogy egy óriási porcelán Crucifix-et állít be, Krisztus arca furcsán eltorzulva, a szája egy nagy, üres, fekete lyuk, nagyobb üresség, mint amilyennek lennie kéne. Valamit magyaráz, hogy ez miért így sikerült. Majd papírokat szövel a Krisztus alak és más tárgyak közé. Kihajol a S, és a szemembe néz. Közben más férfiakkal vonulok ki-be, megyek a paraván mögé és azon aggódom, hogy ezek a férfiak, akikkel csókokkal válok el, ne vegyék észre egymást.

Álom 059

Egy nőnek udvarolok, aki nagyon helyes, kedves. Csak épp nem vagyok belé szerelmes. Ezt megmondtam neki is, hogy ennek nincs semmi értelme. Ő csak könyörgött, hogy meglátom, hogy jó lesz minden, ő nem akar egyedül maradni, ne tegyem ezt vele. Megsajnáltam, beleegyeztem, átéreztem, hogy nőként mit érezhet, milyen lehet egyedül maradni. De aztán egy utolsó pillanatban mégis erőt vettem magamon, és azt mondtam, hogy ez nem normális dolog. Így nem lehet leélni egy életet.

Álom 060

Éppen egy D&D kampány kellős közepén ork fejeket vágok le a csatabárdommal, amikor valaki végre Critical Successt dob és egy durván sikerült tűzgolyóval hamuvá porlasztja a horda maradékát. Konkrétan semmivé váltak egy pillanat alatt. Leültem sírni és a könnyeim a szakállomra folytak, majd változott a jelenet és az ágyamban feküdtem. Habár mellettem régi asztali lámpámból iszonytató hő- és fotonmennyiség pulzált, én fázva magamra kaptam a takarómat. Mellettem egy apró muslica szállt a párnámra, amit azonnal eltöröltem. A megmaradt foltot kezdtem kikaparni a szövetből, amikor eszembe ötlett a tűzgolyó.

Álom 061

Gimis vagyok, még két év van érettségiig. Senki sem szól nekünk, az osztálynak, de egyszer csak kiderül, hogy egy új suliba kell menni. Odamegyünk és egy óriási palota vagy kastély az, ahol teljesen el vagyok veszve, nem találok semmit. Labirintusszerű az egész és nincsenek osztálytermek se. Nagyon dühös vagyok, hogy ki találta ezt ki egyáltalán, miért kell az utsó két évre új suliba menni, amikor tökre szerettem a régit. Mindenesetre káosz van, kiderült hogy már mennek az órák csak én lekésem őket és hogy hívtak többen telefonon, de nem hallottam. Elkezdek visszahívni embereket, akik egy fura mix: valódi volt gimis osztálytársaim és barátaim, meg olyan arcok akikkel idén nyáron találkoztam egy lett nyári egyetemen. Próbálok velük beszélni arról, hogy kinek lehetne szólni, hogy nem akarunk ide iskolába járni. Közben már máshol vagyok, valami fura pályaudvaron, a telefonom alig működik, nincs igazán térerő se.

Álom 062

Nyaralunk a barátommal, nem tudom, hogy pontosan hol, de tengerpartja van. Már az utolsó napot töltjük amikor leül mellém 2 fiatal lány az egyik kávézóban és kérdezősködnek , hogy mióta vagyunk itt, stb. Valamiért azt mondom nekik, hogy 2 helyen is nyaraltunk, Ibizán és Barcelonában, de ma már sajnos megyünk haza. Velük van egy srác aki pár méterről figyeli őket és mosolyog. Ekkor bevillan egy kép, egy buliban vagyok, ahol több kollégámat is észreveszem. Az egyikük össze akar velem jönni, most is rám nyomul, tudtam, hogy valamit akar, mert melóban is állandóan néz. Lerázom magamról. Inkább a főnökömre gondolok, milyen lenne, ha együtt lennénk, de van felesége, gyereke.. és természetesen én sem vagyok szingli. Párszor bevillan a főnököm, hogy lopott órákat együtt töltünk.

Álom 063

Egy kávézó/bárban ülök valahol a 8. kerületben, egy menő alteros hely. Nincsenek sokan, napközben van, mindenki dolgozik. Én nem. Valami szervezésben vagyok épp telefonban Á-val, le akarok jutni egy fesztiválra, ő közben kiakad, hogy mindig az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy én is megyek és ezzel mennyi bonyolódalmat okozok. Mondtam, hogy ne parázzon. Közben a helyen, megfordul két ember, az egyik a L, a másik egy fiú, mindketten bőrkabátban és és Insta sztoriba feltöltöm, ahogy megfordulnak lassan és felveszik a kabátjukat. Iszonyat menők. Miután felraktam a mozdulatot, ami a filmekben ilyen lassított felvétel szerű, látom, hogy P már megnyitotta és hozzáillesztette egy kommentben, hogy 8 óra. Lelkiismeretfurdalásom van, mindig azt kelt bennem ezzel, mert úgy csinál, mintha ő dolgozna egyedül, én meg nem.

Álom 064

Szüleimnek említettem, hogy elmegyek Bécsbe, mégis úgy elhúztam az időt, hogy egyszer csak sarkon fordultam az ajtóban, ledobtam a felpakolt hátizsákomat és azt mondtam, nem megyek. Egy több emeletes, szűk lépcsőházakkal összekötött, bonyolult és szövevényes felépítésű épületben voltam. Valamivel babráltam egy masszív tölgyfa asztalnál, amikor Z szólt, hogy kezdődik a koncert. Felmentem egy szintet, de a koncertterem helyett a WC-t kerestem, de be volt zárva és sok helyiség le volt kerítve gipszkarton fallal. Bementem egy esetleges szobába, ahol egy öregember válla fölött néztem a WhatsApp üzeneteit, valakit megcsalnak. Eszméletlenül voltam felöltözve, randalíroztunk az utcán, belementem egy rom kocsiba és onnan döngettem ilyen gengszter suttyóként, akié az utca. A kocsiból aztán egy high tech karosszéria lett, ami hirtelen elindult velem, de én nem tudtam vezetni, és a gombjait sem tudtam használni, akivel voltam, mondta, nyissam ki az ajtót, rohadt nehezen ment, de kibillent és kiugrottam. Nem estem magyot. Egy utcán találtam magamat, ahol egy kisfiú megátalkodottan sírt az egyik épület magasított földszintjén az ablakban. Odamentem hozzá és megöleltem, össze volt verve az arca. Egyszer csak behajtott az utcába egy rozoga piros Skoda, kiszállt belőle egy nő, rosszul felöltözve, dauerolt szőkés, kopott hajjal, az ő arcán is kék-zöld foltok virítottak. Odament a gyermekhez, aki akkor már egy angyali szép szőke kislány volt és magához ölelte. Sírva azt mondta neki, hogy nem viheti haza, mire én a helyzettől megrendülve és a gyermeket minden áron biztonságba tudva felajánlottam, hogy majd én a elviszem, úgyis egy nagy hodályban élek és elkezdtem mesélni arról a néger kislányról, akivel majd együtt nőhet fel. Mondtam, hogy neki csoki színű a bőre, fekete a haja, fekete a szeme, ezen elmosolyodott és öröm telített el arra a gondolatra, hogy majd együtt nőnek fel. Anyukája elkezdett kérdezgetni, hogy milyen építészeti kialakítású a ház, ahova viszem és angol szavak sorjáztak, hogy zárt nyeregtetős,magasított vagy… Erre nem tudtam felelni, de ahogy lenéztem az utcán, láttam egy posztmodern házat, aminek a felső emeleti timpanon szerű kialakításán a napsugár motívum tűnt fel, alul a napkorong, ami szórja szét a sugarait minden irányba egyenlően kimetszve, ezt a dekort egy plasztikus kéz tartotta jobbról-balról. Ezt is gondoltam magamban, micsoda posztmodern épület. Majd az utcán találkoztam a TT-vel és elkezdtem szabatkozni, hogy miért így nézek ki, csak kutyát sétáltattam, úgyhogy ne nézzen rám, majd sírásba törtem ki, belekezdte a szegény elhagyott kislány meséjébe, majd odajött a N és a kezemben lévő szedett-vedett gazvirág csokorral kezdett foglalkozni, én pedig próbáltam a figyelmet visszaterelni arra, ami igazán számít, a kislány és a helyzete, hogy segítsünk rajta.

Álom 065

Egy kertben vagyok és meg kell etetnem a macskákat. Az egyik nagyra nőtt bokor tövében, ami félig egy töltésen áll és amúgy is a kert egy teljes káosz, gondozatlan növények, régi, kiszuperált bútorok, egy tűzhely, régi, rozsdás. Pisztrángot vagy valami halat melegítenék benne a macskáknak a sütőben, talán épp kiolvasztom. Amikor az ajtót kinyitom, hogy megforgassam a halat, a macskák rákapnak, elkezdik kívülről zabálni a halat, majd bemennek a sütőbe. Ott van velem valaki, könyörgök szinte, hogy vegye ki a macskákat, akik már félig megsültek. Az egyik macska, a szürke, még félig élt, de a szemei kifolytak és ott folydogáltak a macskák a sütőben még nem piszkálta ki őket valaki, de mindketten meghaltak. Én röhögve mondtam magamban, megsültek a macskák. Undor töltött el.

Álom 066

Van egy olyan üzenet a telefonomban (Messenger), amit nem is én írtam ennek a srácnak. Kiderül, hogy egy fiú barátom írt a nevemben egy lényegretörtő, kicsit cikinek tűnő üzenetet, kb hogy na, akkor találkozunk és mikor, vagy mi van. Először ki akartam törölni, aztán rájöttem, hogy valószínűleg már látta és akkor az még kínosabb. Miközben elkezdtem fogalmazni, hogy bocs, ezt egy barátom írta és nem én, válaszolt a srác, hogy oké, találkozzunk. Ettől függetlenül leírtam, hogy nem én voltam, aki ilyen bátran el merte hívni. Közben megköszöntem a barátomnak, aki írta az üzit, hogy milyen hatékony volt, egymás tenyerébe csaptunk és örültünk.

Álom 067

Először a lakásomban találtam magam és elkezdett nagyon frusztrálni az érzés, hogy van valahol egy tű, amit meg kell keresnem. Megtaláltam a dohányzóasztalon. Miután meglett, egy új helyszínre csöppentem, a munkahelyemen, a kültéri dohányzóban, itt egy tűt kerestem. Megtaláltam. Ugyanez a keresés lejátszódott a szüleim házában, a gyerekkori szobámban, a kocsiban, egy kávézóban. Ezekre a helyekre emlékszem. Mindenhol megszállottan kerestem egy tűt, majd viszonylag rövid időn belül meg is találtam, innentől váltott az álom új környezetre.

Álom 068

Munkatársaimmal verődtem csapatba és vonultunk helyről helyre, átszeltünk egy teret, ahol piacoztak, alapvetően egy éhes horda voltunk, aki enni akart. Valahova tartottunk, de az még túl távolinak tűnt, a piacon próbáltunk venni ezt-azt. Később egy épületen át meneteltünk, ami hirtelen annyira beszűkült, hogy hason csúszva kellett mászni előre. Egy tömör, klasszicista, kő átjáró alatt haladtunk, ahol pont annyi hely volt az oszlopok és a padló között, hogy hason csúszva a fejünk átférjen. Ez nem mindenhol sikerült, még így is túl szűknek bizonyult néhány nyílás. Később más milyenre váltott az épület, egy nagy, faburkolatú hodály lett belőle, ahol elkeveredtem a többiektől, amikor elmentem mosdóba és ők lehagytak. Próbáltam telefonálni, de nem sikerült. A telefont hiába vettem a kezemben, nem tudtam használni. Később megtalálom őket sok bolyongás után a tetőteraszon, innentől elhalványul a jelenet.

Álom 069

Nem jutunk be a Berghainba a barátaimmal és elég csalódottak vagyunk. Eltelik sok óra, és az egyik barátnőm újra próbálkozik ilyen reggel 5 körül, pedig elvileg őrváltásig nem érdemes. Hirtelen beengedik és kiderül, hogy most már leszarják a dolgot, mindenki bemehet és elkezdenek özönleni az emberek, lelkesen állnak ki a sorból és rohannak be, mintha megostromolnák az épületet. Csodálkozunk, hogy vajon mi történt, hiszen még tök sokáig fog tartani a buli, de valaki azt mondja, hogy ma ilyen kedve volt a biztiőröknek. Szóval nagyon örülünk és bejutunk.

Álom 070

Egy kisbabára vigyáztam, amikor el kellett ugranom valamiért. Mondtam, hogy csak egy megálló, gyorsan megjárom. A villamoson viszont elaludtam, így továbbmentem és amikor felébredtem, rájöttem, hogy egy erdő közepén vagyok a semmiben. Sötét van és nem is villamosra, hanem buszra szálltam, amivel ráadásul nem is tudtam, hova jutottam. A megálló után feltűnt egy csomó óriás schnauzer, akik ki tudtak ugrani a kerítésen. Féltem tőlük, igyekeztem húzódni emberekhez. Végül feljutottam egy házba, ami a G-é volt, egy magas, újépítésű, csodásan berendezett nagy ház, annak is a felső emeletén. Majd leereszkedtem és kerestem a visszafelé vezető utat.

Álom 071

Egy szupermarketben vagyok és a zöldségek között válogatok. Elég jól felszerelt a bolt, van külön egy olyan hűtőláda szerű fakk, ahol 1450 Ft-ért lehet egy tepsire való, előre felvágott zöldséget összeválogatni. Igyekszem összecsipegetni egy átlátszó dobozba a többi dobozokból a legjobban sikerült részeket, egy szelet padlizsánt, kaliforniai paprikát, paradicsomot, lilahagymát és gombát. Ahogy elhúzom a retesz másik oldalát, ott már másféle, kevésbé szokványos növények vannak, nagy csokor lila írisz, meg hosszú, spárgának látszó zöldség, ami mégse az. Ahogy így hajolgatok a zöldség pult felett, oda verődik hozzám három lány, akik nem tudom kik, de valami kapcsolatom van velük és így tudom, hogy nagyon menők. Miközben beszélni próbálnak velem, én valamilyen hirtelen sugallattól azt mondom, hogy most meg kell néznem, jött-e üzenetem és a homlokomról lógó, műanyag Google Glass-hoz elkezdek beszélni „hallo”, „check messages”, majd elkezdi beolvasni nekem az üzenetek feladóját. Természetesen azért voltam ilyen kétségbeesett, mert a B-től vártam üzenetet, ami nem jött persze. Elindultam valamerre, a M-t követve, akinek fura körszakálla volt, egy olyan helyre értünk, ahol mindenkinek friss, éppen kisült kakaóscsigát osztogattak én nem fogadtam el a diétám miatt, aztán mégis, de a felét kidobtam a kukába, amikor nem néztek oda. Közben telefonálgattam, a B-t hívtam. Amikor felvette, mindig valami megzavarta a beszélgetést, volt hogy nagyon távolinak tűnt a hangja, máskor égtelen hangerővel hallgatott rock-metál zenét. A lényeg, hogy mindig ilyen foszlányokban beszéltünk, mert valamiért állandóan megszakadt a vonal, és mindig vártam, hogy visszahívjon, de mindig nekem kellett őt újra keresnem, hiába vártam. Amikor beszélni tudtunk, az első alkalommal sírt és azt mondta, hiába próbálja, nem megy, egyszerűen nem megy, nem szeret engem, és amikor Padovában voltunk, akkor is, amikor azt mondta, hogy szeret, az nem úgy volt és én jobban szeretem őt, de nem az én hibám. Aztán megszakadt és megint én hívtam vissza, és megint valami ilyesmit mondott és ez ment tovább.

Álom 072

Egy középiskolai barátnőmmel, K-val hoz össze újra az élet, évek óta nem találkoztunk és most mindketten érezzük, hogy ez kicsit kellemetlen, hiszen az érdeklődés hiánya okozta az eltávolodást kettőnk között. Mindenesetre, amikor viszontlátom, mégis átfut rajtam egyfajta érzelem, kicsit hebehurgyán, de megölelem a hosszú, fekete kabátján keresztül, elegánsan fel van öltözve, odahúzom magamhoz. A következőkbe egy lakcímet keresünk, valamit fel kéne adnunk közösen egy csomagot talán, amire én felveszek magamra egy furcsa eszközt és a kezemben egy kontroller szerű tárgy, ami repülni segít a levegőben, de egy idő után el is tűnik és csak pőrén vagyok, minden technológiától mentesen, úszva szállok a levegő égben egy ókori civilizáció romjai felett, a szabad ég alatt álló évezredes kőtáblák felett. A kezemmel mellúszás szerű mozdulatokkal szelem a levegőt és emelkedek alább és fölébb, gyönyörű érzés fog el. Egyszer csak észreveszem, hogy láthatatlan is vagyok, elkezdek nőkkel szembe úszni és molesztálom őket, ők valamit éreznek, de nem tudják honnan jön a mozdulat, honnan tapad a szájukra valaki vagy mi az a kéz, ami fogdozza a mellüket. Ahogy szembe repülök velük, a testek körvonalai egymásba mennek és kivonódnak, egy nagy üres felület képződik a testek áthatásából.

Álom 073

Egy szépség-wellness központban vagyunk a húgommal. Kicsit eltávolodtam a bolytól, ahol a többi nő szépítkezik és heveny. A szabad ég alatt két kültéri vízfelület áll egymással meder kapcsolatban, egy kisebb és egy nagyobb mélységű víztükör. Váltakozva vagyok hosszú, földigérő ruhában és kétrészes testre simulóban, büszkén viselem őket, szinte királyian. Hirtelen elragadtatásból ruhástól beugrok a medencébe, megejtőzöm, forgok benne, pár elhaladó, tartózkodó fürdőző a partról néz engem és én is pont ezt érzem a bőrömön, hogy néznek és milyen őrülten viselkedek. Boldog vagyok. Egy kis kabinban a víz mellett átöltözöm és besorolok a többiekhez, akik már a szauna-masszázs-pedikűr részen várnak. Engem persze csak a testvérem vár. Magyarázza, melyikkel kezdjük, hány fokosba, milyen törölközőt csavarjunk a fejünkre, viszont én akkor már semmi mást nem akarok, csak szabadulni ettől a gondoskodó kötelékből és egyedül maszturbálni az egyik sarokban. Elszakadok és helyet keresek, iszonyatos vágyam van, dörgölőzök a bőr karosszék kiálló sarkához, de nem élvezek el, kielégítetlenül fenn marad a vágyam.

Álom 074

Átmentünk unokatesómékhoz új kecót megnézni, segíteni takarítani, megláttam, hogy ott lébecol egy alacsony csini baratnője, és rögtön le akartam smárolni. Kövi alkalommal, amikor egymasba futottunk a telken, elkaptam, megmarkoltam a fenekét, ő akart megcsókolni és azt mondta, dugjam meg most. Onnantol azon dolgoztam, gondolkodtam hogy ezt megoldjuk, akár hazafele, akár nala, akár a telken. 150 magas, vastag combú, de vékony, szőke, talán szeplős.

Álom 075

Két, kb. 50 cm hosszú, fekvő figurát bámulok: talán tésztából vagy szilikonból készültek, valójában megmagyarázhatatlan anyagból vannak, aránytalanul hosszú és vékony törzzsel és végtagokkal. A két emberi alak egy steril asztallapon vagy fém sütőlapon fekszik – annyira absztrakt és stilizált az alakjuk, hogy a nemüket sem tudnám meghatározni, teljesen idegenek, de tudom, hogy én készítettem őket, habár nem tudom milyen célból. Majd azt álmodom, hogy felébredek, ott, ahol fizikailag vagyok, a barátnőm hálószobájában egyedül és rögtön memorizálni kezdem az álmom a két figuráról, hogy lejegyezzem. Közben az unokatestvérem, Zs fekszik mellettem különös intim viszonyban, akinek magyarázom az álmot, és közli velem, hogy ki kell menni vizelni, majd mondom, hogy nekem is: egymást biztatjuk, hogy ki legyen az első, de én azt szeretném, hogy együtt menjünk vécére – eközben nagyon régi, fekete-fehér családi képek peregnek a szemem előtt.

Álom 076

Egy centrális alaprajzú bárban voltam, aminek a közepe egy magas, tömörfa bárpult. Megjöttek a rendeléseim kis csomagokban. Az egyik egy Death of Porno elnevezésű gyűjtői példányú lemez fémből, kerubfejekkel, átlyuggatásokkal. Jött a J és megkért, hogy az ő rendeléseit is vegyem fel, nagyon nem szívesen, mert már áthaladtam a helyen és nem akartam visszafordulni. Ő valami fonalakat vagy kézimunka felszerelést rendelt. Ahogy nagy léptekkel áthaladtam a téren, belefutottam a Z-ba, aki kicsattanó kedvében volt és hangosan rikoltozott mindenkire, akivel összetalálkozott, hogy "Barbaraa, egyem azt a hosszú combú, gyönyörű szép kék szemeidet, hát gyere", aztán maga mellé meg azt, hogy "hozzatok nekem már valaki újat". Az egyik utcából befordulva egy karniválszerű házibuliba pörögtek be az emberek, mondtam Z-nek, hogy menjünk fel hozzám átöltözni és jöjjünk vissza. Azt hiszem be akartam pasizni.

Álom 077

Z-vel és a gyerekével sétáltunk, a gyerek viszont nem a Zs volt, hanem egy kislány, csipkés fejkendőben. Egyedül akartam maradni vele, és vigyázni rá, amíg Z felugrik pár cuccért a lakásba. Aggódtam, hogy majd sírni fog, de csak párszor óbégatott, hogy „anya, anya”, amikor meglátta Z-t az ablakban és mindig meg kellett ígérnem, hogy most már mindjárt jön. Fogtam két kézzel a hóna alatt ls ugrattam padról padra. Aztán felmentünk Z-ék másik lakásába, ahova az Á szokott elvonulni írni és amit fel akartak újítani, hogy inkább ide költözzenek. Egy háromszobás lakás volt, de csak a nappalinak volt modern berendezése, az egyik szobába, amikor elindultam felfedezni a lakást, a nagymamám dolgai sorakoztak, az órája, a könyvei, a bútorai, minden tárgy éppen úgy, ahogy nála volt, az ő lakásában. Azt gondoltam, hiába ebben a korban még mindenkinek ugyanilyen berendezése volt, majd átmentem a másik szobába, ahova meg csak találomra be volt dobva minden.

Álom 078

FKSE vezetőségből az egyikünkről kiderül, hogy kiszáll, mégpedig úgy, hogy kivonul a városból. Azt mondja, hogy vett egy hatalmas méretű földterületet és ott fog gazdálkodni. Eléggé csodálkozunk, mert nem annyira az a típus. Közben nagyon aggódunk, hogy mi lesz nélküle, mert annyira sokat dolgozott, olyan meghatározó eleme a csapatnak. Később: vagyok valahol és egyszer csak szembe jön a volt pszichológusom. Sokkal csinosabb meg fiatalabb, mint amilyen szokott lenni, le van barnulva, ilyen feszes ruhákat hord és rá sem ismerek. Örülök, hogy találkozunk és felvetem, hogy szívesen mennék hozzá újra, ő pedig határozottan ellenáll az ügyben, hogy fizessek. Egész barátian kommunikál, hogy én már régi kliens vagyok, nem kell fizetni.

Álom 079

A-val, egy lánnyal és egy homoszexuális férfival álltunk körben talán a debreceni Modemben, de mindenképpen egy kiállítótérben. A homoszexuális férfi elővett a táskájából nagyon teátrálisan és magára felhívva a figyelmet egy mályva színű fiolát, aminek az oldalai ettől púdertől voltak megszínezve. Mindenki csodálkozott a tárgyon és ő is roppant büszke volt, mire én fennhangon elkezdtem közbeszólni ilyen én majd jobban tudom jelleggel, hogy ez a Mangóból egy arcpirosító, egy arcpirosító, értitek?! Majd a férfi még egyszer előhúzta a táskájából és most már nem pár centis fiolának tetszett, hanem egy nagy műanyag, átlátszó dildó volt, amire azt hiszem már nem voltak szavaim.

Álom 080

Egy barátommal, L-vel igyekszünk átjutni egy lefelé lejtő, vagy talán különböző irányokba dőlő lejtős téren, talán hogy beüljünk valahová inni és beszélgetni, de az amúgy aránylag tágas téren mindenhol „drog ellenőrök” kerülnek az utunkba: néhol csoportosan, néhol egyedül a járókelőket megállítják, hogy van-e náluk LSD. Pánik fut át rajtam, mert a Nádlernek van pár szem a zsebében, miközben tudom, hogy egyikünk se szokott ilyet használni. Próbálunk kitérni előlük, néha ez egész könnyedén sikerül, néha erőszakosan ki kell tépni magunkat, de úgy tűnik az ellenőrök számára nincs is komolyabb tétje: mindegyikük nagyon hasonlít egymásra, fekete-fehér csíkos ruhát, vagyis felsőt viselnek, és ovális-hosszúkás, kissé debilen nevető-vigyorgó arcuk van. Annak is van jelentősége, hogy mi fekete-fehér csíkos ruhát viselünk-e vagy van-e nálunk ilyen kiegészítő, de nem emlékszem pontosan milyen szempontból számít ez.

Álom 081

A lányommal sétáltam és belekeveredtünk egy buddhista szertartásba. Nagyon minimális volt. Egy tányérban hamu volt, abba szórtak rizst. Én odaálltam, éreztem a szerzetesen a szándékot, hogy segítsen, instruáljon, de én már eleve úgy mentem oda, hogy imára tartottam a kezemet, és mondtam a mantrát: Om mani peme hung. Látták, hogy képben vagyok, és hátrébb húzódtak. Fogtam egy marék rizst, és a hátam mögé dobtam.

Álom 082

Egy kiállítást szervezek Berlinben, a budapesti kontakt- és szervező emberrel beszélgetünk a részletekről, minden jól megy. Arról dumálunk, hogy ő régen járt az egyik művésszel és, hogy milyen jófej lány. Aztán az unokatesómmal vagyunk valami hotelszobában vagy panzióban, ahol a nappaliban van a WC, ráadásul nem lehet lehúzni, elég kellemetlen. Kicsit később arra eszmélek, hogy a telefonomat megtámadta egy vírus, ilyen japán manga oldalak ugranak fel és nem lehet őket bezárni. Hirtelen az iPhone-om is egy régebbi típus/modell lesz és a régi operációs rendszer fut rajta. Aggódom, hogy miért pont most romlik el, amikor nemsokára elutazom, aztán előbukkan egy nő, valamilyen eladó, aki mondja, hogy ez egy régi telefon, normális hogy ilyenek történnek vele, én pedig azt válaszolom, hogy dehát 5 perce még semmi baja se volt. Aztán hirtelen megjavul.

Álom 083

Egy idilli helyen, valamilyen erdős szerelemlakban voltunk a terhes feleségemmel. Volt egy kutya ott, amit meg kellett fognom. Fehér, göndör, rövidre nyírt szőrű, fiatal puli volt vagy hasonló. Hozzánk tartozott, de nem a kutyánk volt. Meg akartuk enni, ezért bekerítettük. Én elkaptam, a feleségem feladata volt, hogy elvágja a torkát. Mindketten sírtunk. Ahogy dulakodtunk a kutyával, megláttuk, hogy a gyerekével játszik egy nő a dombon picit felettünk lévő elhanyagolt teniszpályán. Nem akartuk, hogy lássák, mit csinálunk. Szégyelltük magunkat. Elbújtunk egy sövényes mögött, ott a feleségem elvágta a torkát. Éreztem, hogy szalad ki az erő a vergődő testéből. Mire a nyúzásra került a sor, a kutyából egy csecsemő lett.

Álom 084

Autóban anyával menekülőben. Vizet raktunk el, előtte valaki saras lábát mostuk egy útmenti WC/bárban. Víznek es valakinek kéne a csomagtartóban lennie, de nem szól vissza, para hogy más van ott. Parázunk, menekülőben jövünk el onnan, bezárjuk az ajtókat. Egy másik sziklás helyre megyünk, ahol már van valaki, és lövöldözés párbaj indul. A Született Feleségek vannak ott, meglövődik 2 ember is, mégsem halnak meg. Egy ponton eldöntjük, hogy akkor békéljünk meg és ne öljük meg egymást, sőt hozzunk létre mi is egy bárt és minden évben kékbe öltözve ünnepeljük meg ennek a dolognak az évfordulóját. Ábelt is bevesszük ebbe a kék ruhás-báros dologba.

Álom 085

Van egy nő, aki a férjével él egy távoli faluban, a nő az nagyon sovány, valamiért fél a férjétől, aki bántja. A nő pedig arra készül, hogy – ezt csak így távolról látom és nem vagyok testileg jelen csak a hangommal... Van előttem egy kis fából összerakott kalyiba, ami el van függönyözve fehér lepedőkkel és azok közé elrejtett egy liter tejet meg egy kenyeret és azokat szerelte rá különböző ilyen nagyobb kavicsokra és azzal edzett, aztán elment futni. Egész végig azt gondolta magában, hogy “ezt ki kell bírnom, ki kell bírnom”. Még egyik nap elhatározta, hogy tényleg elmegy. Állítólag a férje levette a jegygyűrűjét. Elindult futva, közben én magasból látom ezt az egész települést, és a férje egy másik irányba futott, a nő meg ellenkezőleg és közben a nő azt gondolta, hogy, vagy én azt gondoltam a nőről, hogy megérte ennyit gyakorolni vagy edzeni, mert sokkal gyorsabban fut és nem adja fel. Aztán a nő talált egy ilyen kis kalyibát az egyik háznak a kertjébe, ahova bezárkózott, vagy nem bezárkózott, hanem behúzta azt a két tolóajtót és leült a földre és azon gondolkodott, hogy vajon hazamenjen-e vagy se. Egy nagy fehér kutya volt az ajtóban és rátette a rekeszt.

Álom 086

A Mester utcánál lévő körúti teraszos gyorsétterem teraszán ülünk, elég sok ember, sok ismerős, este van. Rendelünk enni, én túrógombócot, de sokáig nem hozzák ki. Az emberek nagy része egyszer csak feláll, random szétszóródnak a terasz körül és az asztalok között meg a járdán, beállnak valami alakzatszerűbe és mindenki fotózza az egészet, más szögből. Majd egyszer csak elindulnak a körút teljes szélességében a Ferenc körút felé, sok ember oldalra kinyújtott karokkal, sokan csak mennek velük. A barátom is megy, a fotó készítésében is benne volt, láthatólag tudta, mi ez az egész. Ahogy megy el az asztalunk mellett, amire közben kihozták az étlet, neki palacsintát, kérem, hogy mondja már meg, hogy mi ez az egész, és itt tudom, hogy az esemény nevére voltam csak kíváncsi. De nem mondta, azt mondta, majd később, meg hogy így ki fog hűlni a palacsintája, de nem baj. Én kicsit bántam, mert nagyon érdekelt volna, de aztán hamar túltettem magam rajta. Elkezdtem enni a túrógombócot, de nem adtak hozzá tejfölt. Aztán rájöttem, hogy senkinek nem adtak tejfölt, pedig olyan ételeket rendeltünk, amihez jól jött volna. Viccből gondoltam, hogy biztos nem megy jól nekik, és kispórolják a drága tejfölt. Mikor szóvá tettem, hogy senki nem kapott, valaki azt mondta, egy nagy pohár vízzel ugyanolyan könnyen le fog csúszni, nem is kell a túrógombóchoz igazából tejföl. Gondoltam, ebben végülis van valami, oldalra néztem, be az étterembe és láttam, hogy teljesen kibelezték, már csak a vakolat van meg a falakon, por és kábelek mindenütt.

Álom 087

Megy le a nap, vasárnap este megérkezés a Nyugatiba vonattal Balatonról augusztus végén. D akart fizetni, hogy hazavigyem neki vele a gurulós bőröndjét (nem akarta, hogy vége legyen az utazásnak, túrának, nem akart egyedül hazamenni). Sokszor kerülök ilyen szituba, mint egy barátkurva), de én a Moszkva tér felé lakok (sose laktam ott), ő meg a Kosztolányi felé (kicsit más a városszerkezet, a Kosztolányi kb mint San Francisco). Nyugati felől villamos, végig kézzel csinált plakátok mutatják a megállókban (A3-as papíron világoskék, szép női írással), hogy este 9-kor lesz egy film és lesz jeges tea is, ilyen Paramount nyári moziban este 9-kor. Bátyámmal és a feleségével mentem Moszkva tér felé, de ha feltűnik a metróból a 61-es megállóban, elmennek vele, ha mégis erről megy haza, de a Nyugatiban elváltunk. Van egy flashbackem a nemlétező lakásáról is, szép helyen napfényes kecó, jó lakaás, de mocskosul rendetlen.

Álom 088

Egy ügyvédi irodában vagyunk, valami szerződést kellene aláírni. Minden flottul megy, kedves az ügyvéd. Aztán mikor kész vagyunk, már csak a nyomtatásra várunk. Közben kérdezem, mit fizetek, erre valami horribilis összeget mond, de mondja, hogy várjuk meg, amint kinyomtatva lesz a szerződés. Csak nem akar elkészülni, közben látom, hogy az ár egyre emelkedik, szinte pörög. Mondom ez nem fair, ez nem az én hibám. Közben hív egy nyomtató szerelőt, és csak nem sikerül a művelet, de a számla csak pörög tovább. Közben már este lett, az adminisztrátorok lefeküdtek, csak várunk. Akkor nálam betelt a pohár, elkezdtem kiabálni, hogy mégis, mit képzel? Semmi munkáért ennyi pénzt. Mi minden pénzért keményen megdolgoztunk. Azt mondja, őt nem érdekli, menjek máshová, neki ennyi a bére. Mondom ez nem igazság, én is tanultam annyit mint ő, bezzeg nekem 1500 Ft volt az óradíjam, és mennyit kellett azért dolgozni. Kiabáltunk.

Álom 089

Az iroda elé érkeztem biciklivel – elég furán befarolva –, ahol egy lány várt rám, rengeteg pici golden rotrieverrel, akik közül választhattam egyet. Azért is volt nagyon jó, mert ezek külön mini méretű golden rotrieverek voltak, amik nem nőnek nagyra.

Álom 090

Egy középkori vár romjain felhúzott valami mulatságon vagyunk, sátrak, közönség, búcsúsok stb. Én épp egy nagyon fiatal fiútól igyekszem megszabadulni, akivel összejöttem, de most kezdem igazán elnézni a buszon ülve, hogy olyan 14 éves forma lehet, sünire lenyírt szőke haj és rászólok, hogy nehogy hozzám érjen. Egy színpad előtt ülve, az üres, mégis tömött sorokba pakolt nézőtér első soraiban egyszer csak csörög a telefonja, egy lány, valami Lukács… Megkérdezem miért hívta és hogy miért van az, hogy mindig lányokkal beszél, lezavartam egy féltékenységi jelenetet. Mikor kilódultam a várrom egyik hídjáról lekanyarodva a fagyiárus felé, elfogott a vágy, hogy egyek valami édeset és amikor az eladó úgy éreztem nem figyel oda, fogtam egy tölcsért és belemártottam két ízbe. Kiwit akartam meg valamit. B látva ezt az egész jelenetet utánam futott és megkérdezte, ezt mégis hogy képzeltem, hogy ilyen lazán így jövök és elveszem, ami kell. Aztán az A mutatta, hogy mit álmodott velem.

Álom 091

Pink lépett fel valami arénában, lejött a közönségbe is. A végén gyümölcsöket kapott, főleg magyar idény cuccokat, de mást is. Egy futószalagon mentek a cuccok, a kamera mutatta őket, több karton mangó, sok lychee, kevés eper, meg ilyen cuccok. Valahogy felajánlotta őket, vagy nem tudom hogy, de nekem kellett volna elintézni, hogy ez eljusson valahova rászorulókhoz. Én rögtön a Van Helyedre gondoltam, terveztem is fejben, hogy a B fog-e feljönni érte kisbusszal. De jaj, akkor fel kell borítani egy egész munkanapot, vagy én viszem le a P-val, de akkor meg hogy fér bele a délutáni/esti szabadidőm, úszásom.

Álom 092

Nagymamám házában vagyunk (aki meghalt pár éve és a házat azóta sem tudtuk eladni), az udvaron állunk 4-en. Anya, a tesóm és én. Nem tudom ki a negyedik. Esküvői ruhában vagyok, már egy ideje össze akartunk házasodni a barátommal és mindenképpen kicsi, családias esküvőt akartunk. Bár fehér ruhám van, ami viszonylag szép is, látom, hogy nem vagyok kifestve és a hajam sincs megmosva.. rohanok a keresztanyámhoz, a falu távolabbi pontjára, hogy így mégsem mehetek férjhez.

Álom 093

AG művészettörténész van nálunk, hogy egy szöveget megbeszéljünk. Két másik vendég is van ott. Szeretném megkínálni őket valamivel, de az AG csak vizet kér. Három pohár van a mosogatóban, ami közül az egyik egy söröskorsó. Elkezdek mosogatni egy vizespoharat, de AG szól, hogy inkább a söröskorsóban kérné, mert nagyon hideg a víz és a korsónak van fogantyúja, így nem kell megfognia a hideg poharat.

Álom 094

Nővéremmel indulnunk a Valyó-ra jógázni. Nővérem már tornaruhában van és sürget hogy siessek, mert le fogjuk késni. Én a szemére olvasom, hogy könnyen beszél, mert ő egész nap itthon henyélt én meg dolgoztam, épp csak most értem haza, szóval igazán lecsillapodhatna. Tudom, hogy vinni kell meleg ruhát, sportcipőt, fürdőruhát is. Egy nagyon ronda sportcipőt veszek fel. Elindulunk. Egy üveg termen haladunk keresztül, aminek a padlóját jégpáncél borítja. Itt nővérem már nincs jelen, csak egy férfi. Az üvegablakokat is jég borítja. Óvatosan lépkedek a jégen, nehogy elessek, míg a terem túlsó végébe nem érek, ahol egy ajtó egy úszómedencéhez vezet. Itt megszakad a jégpáncél, és az uszodavíz pocsolyáiban haladok tovább. Beérek a terembe. Huszonéves fiúk-lányok vannak a medencében és a medence körül. Feltűnik, hogy nincs rajtuk úszósapka, pedig ebben az uszodában kötelező. Egy göndör hajú huncut lány hanyatt fekszik, térdét felhúzva és egy történetet kezd el mesélni, amin láthatóan nagyon jól szórakozik, magában kuncog. A többiek nagyon figyelnek, de nem lehet rendesen hallani, így senki sem érti mit mond. A volt általános iskolai torna tanárom, Márta néni leszidja, amiért egy hányaveti, tiszteletlen előadó módjára úgy mesél, hogy szembe sem fordul a közönségével. A lány összeszedi magát, törökülésben a medence szélére ül szemben a többiekkel, és újra mesélni kezd. Magára erőltetett komolysággal beszél, amit a visszafojtott kuncogása időnként megszakít. A sztorinak az a csattanója, hogy a Gellért-hegy kondom alakú. Itt már nem tudja kontrollálni magát és kitör belőle a nevetés.

Álom 095

Intergalaktikus cirkusz.

Álom 096

Egy barátnőm pasijának a helyén vagyunk, aminek az a fő jellemzője, hogy lehet hegeszteni. Ez valamiért nagyon fontos és menő, több ismerősöm is ott van és mindenki valami olyat dolgozik, amihez hegeszteni kell. A barátnőm pasija mutat valami izgalmas tárgyat, amit egy reptéri újságban láttam. Hirtelen egy fém darabból repülő szobor, lény lesz, nagyon jól néz ki. Az egész átváltozik egy residency-vé és ott vannak a lett ismerőseim. Érettségi vagy évfolyam-találkozó van. Az egyik osztályfőnök (patrónus, AKG), aki amúgy a gimnázium pedagógiai vezetője, furcsa nyelven beszél, nem magyarul, az biztos, mintha az angol és a német között váltakozna, de nem lehet érteni, az egész helyzet zavarba ejtő. Hasonló beszéd, mint amiket gimis korunkban tartott, amire figyelni kéne, de kicsit olyan, mintha szenilis lenne és már nem tudná mit beszél. Nem értjük és mindenki szomorú vagy sír.

Álom 097

B-vel vagyunk valami eszméletlen cirkuszfesztivál kellős közepén, inkább úgy kell elképzelni az egészet, mint az amerikai Burning Man-t, akkora a forgatag, akrobatákkal, megalomán kulisszákkal satöbbi. Tovább akarok sodródni valami cél felé, de a B megállít, és hiába akarom lebeszélni, egy óriási, Tetris szerű, soronként színes építőkockákból álló fal előtt, amire kijelenti, hogy fel fog mászni. Bármit mondanék, nem számít, már el is tűnt. A jelenet átalakul ilyen 2D-s videójátékká, mint mondjuk a Prince csak színesben, ahol az enyhén pixeles figura ugrál szintről szintre. A tetején átadja a szintetizátort a csúcson állónak, majd leugrik. Megcselekedte. Én eközben csak arra gondolok, hogy dejó, hogy ettől eltávolodom, ezt már úgyse bírnám és nem is akarok mellé asszisztálni.

Álom 098

A Bábelt én rendezem. Közben ki akarunk lógni a Szigetre a J-val. Post-itre írt jegyeink vannak, amik rikító rózsaszínek. Egy cigány család ül egy fém keretszerűségben, hideg van, a gyerekek sírnak, éhesek. Borzalmas nézni is. Pénzt kérnek az ottani rokonaiktól, ismerőseiktől, küldenek is nekik, többek között rajtam keresztül. Több is összejön nekik, mint szeretnék, tovább tudnak utazni. Angyalkázunk a gimiben, sok ajándék van az asztalomon. Kérdezgetek mindenkit, hogy mi a megegyezés, csak egy embert húztunk-e, mert nem értem, miért kapok ennyit. Aztán eszembe jut, hogy már én is csináltam a húzottamnak ajándékot, oda is teszem az asztalára. Aztán kiderül, hogy 6 embernek lehet adni és egész évben tart.

Álom 099

Egy táborszerű helyen vagyunk, ahol B mellé verődök, aki nagyon be van rúgva. Ezt nyugtázom magamban, túlzóak a gesztusai, majdnem lefordul a padról, összevissza csámborog, mégis mellette maradok. Leülünk egy asztalhoz, piázunk és beszélgetünk. Elkezdem fogdosni a lába között és érzem, hogy merevedése van, ráfogok a farkára és csókolózunk. De továbbra is totálisan kivan és artikulálatlanul beszél, ugyanakkor érzem, hogy sokkal őszintébb és elmond olyan dolgokat, amiket rendesen nem. Én nyilvánvalóan nem akarok tőle semmi komolyat, csak a pillanat heve, ő viszont elkezd olyanokba belemenni, amikkel vérig sért. Odaáll felém és kijelenti, hogy „néha, ahogy elnézlek, rájövök, hogy nem is vagy szép”. Ez nagyon megüt, és elkezdem magam kívülről látni olyan képeken, amik készültek rólam a munkahelyemen, rázoomolok az orromra, nézem az arcomat, majd hirtelen odakerül mellé B, a B barátnőjének az arca, ami tökéletesen szimmetrikus és szép és borzasztóan elszomorodok. Felszállok egy buszra, ahol már egy öreg nő képében látom magam, otthonkában, hosszú, festett barna, hátul copfban összefogott hajjal, ahogy megyek haza.

Álom 100

A régi osztályommal voltam, németóránk volt, elképesztő jó hangulatban telt, a tanárunk végig valamiken kuncogott. Elegánsan volt felöltözve, a frizurája vörös, tupírozott. Lizával egyszer csak átkerültünk egy másik környezetbe, fából készült bungalók álltak sorban, amiket végigjártunk. A trüváj az volt bennük, hogy rájuk volt mappelve belülről egy virtuális valóság, tehát úgy mentünk be, hogy azok, amiket látunk nem azonosak a ház anyagiságával, csupán felületek, amik félrevezetnek, amikor közlekedünk bennük, könnyen eleshetünk, a pixeles képiség eltolódhat valamelyest a valóság materialitásától. Mindennek tudatában voltam, mégis rávettem magam, hogy ezt hagyjam figyelmen kívül és közlekedjek határozottan, mintha a legnagyobb biztonságban lennék. Úgy érztem bátortalan és megfutamodó magatartás nem hinni a felszínnek, nagyot úgyse eshetek. Műanyag, futtatott virágok és kínai tálcák voltak mindenütt, irizáló, élénk színekben.

Álom 101

Valahova utazom, repülővel. Néha úgy tűnik mintha Prága lenne, máskor Berlin. Kapkodva pakolok. Taxival megyek a repülőtérre és már a kocsiban ülök, megyünk át az Alagúton amikor rájövök, hogy nem hoztam magammal egy csomó dolgot: nincsenek nálam a töltőim, cipő, fésü, pénz stb. Mondom a taxisnak, hogy mindenképp forduljunk vissza, még van 2 óra a gép indulásáig, bele kell hogy férjen. Váltás és valami házban vagyok volt gimis osztálytársaimmal, ők ott laknak, én csak látogatóban vagyok. Kiderül, hogy az egyik barátnőm doktori témát váltott és a konzulense az intézetigazgató, akit meg kell keresnünk. Nagyon meglepődök a témáján, mert fura Disney-szerű rajzfilmek posztkoloniális olvasatát vizsgálja, de eddig abszolút nem ilyennek foglalkozott. Megállapítjuk, hogy rég beszéltünk és nem is voltam képben, hogy doktori témát váltott.

Álom 102

Egy kiállítás szervezésében voltam, a megnyitóra pedig két nyelvű szinkrontolmács kellett. Úgy tartottuk szükségesnek, hogy valaki szimultán fordítja franciára a megnyitó szöveget, amire én a Jucit szerettem volna befűzni. Hívogattam rengetegszer, vagy nem volt jó a vonal, vagy nagyon távolról hallottam vagy nem is vette fel, de a lényeg, hogy nagyon ideges voltam és csalódott, mert úgy tűnt, nem ér rá és nem vállalja el. A telefonomat egy ponton letettem magam elé, mire ráborult egy súlyos karfájú szék és betörte a kijelzőjét. Ott termett anyukám és mondtam neki, hogy még ez is, nem hiszem el, ő viszont amellett volt, hogy nyugodtan használjam tovább így is. Elkezdtem húzogatni a hüvelykujjamat a törött felületen, amibe beakadt és kifolyt egy csepp vér az ujjamból.

Álom 103

Volt egy kisbabám, aki bent aludt az egyik sátorban, mi kint iszogattunk egy társasággal. Észrevettem, hogy nincs mellettem, szóltam, hogy hozzák ki. A kisbaba a bölcsőjében valahogy úgy működött, hogy amikor hideg érte, összezsugorodott és befért egy kis sípszerű kulcstartóba, amit a nyakamba tettem. Most valahogy nagyon nehezen ment össze, pedig odatettünk rá egy pálcikás jégkrémet. Végül összement és egy átlátszó, műanyag gömbbe került, ami, amikor levegőt vett, rátapadt az arcára, ami ilyenkor teljesen összefonnyadt és úgy nézett ki mint egy sikoly emoji. Kicsit féltem, hogy ez így most normális, nem fog megfulladni? De a többiek megnyugtattak, hogy hiszen látod, hogy aktívan lélegzik, mert mozog az a zsák, úgyhogy ennyiben maradtunk. Közben meghívogattam embereket koktélokra, volt egy csaj, akinek magyaráztam, hogy safe sex-et kérjen, és amíg lapozgattam az ital menüt a pulton, volt egy nagyon fura ital, ami ilyen sour cherry és valami fantázianévnek a keveréke volt, ilyen új ital, fehércsokis alkohollal leöntve, néztem, hogy 7 számjegyű az ára és gondoltam is, hogy nem fog kiférni az Insta story álló formátumába.

Álom 104

Apával és a húgommal Amerikában nyaralunk, néha anya is feltűnik. Csak pár napot töltünk kinn, ezért zsúfolt a program. Megnézünk pár látnivalót de nem emlékszem, hogy pontosan mit. Amikor eljön a visszaindulás ideje, apa visz engem és a tesómat ki a reptérre (mintha ő ott maradna),  ahol a tesóm gépe időben felszáll, én pedig nem találom a visszajegyemet és a gép indulási ideje sincs feltüntetve a kiírtak között. Még bolyongunk egy ideig, aztán felébredek.

Álom 105

A Vízügyhöz kell vinnem valami információt, de előtte valakivel beszélnem kell. Az illetőt hiába hívom, nem érem el sehogy. A mobilomon mindössze 1 nyomógomb volt, bármit csináltam vele, nem tudtam kapcsolatba kerülni az illetővel. Közben már többször üzentek a Vízügytől, hogy nagyon várnak, miért nem jövök. Amikor végre sikerült elérni az illetőt, akkor a környezeti zaj miatt nem hallottam semmit, aztán valaki bekapcsolta a porszívót, megint nem hallottam semmit.

Álom 106

Álltam és láttam, hogy folyik alattam a víz mindenfele, kis folyókban vagy csermelyekben. A lában süllyed le, sötétbarna volt a föld, a vizet nem is láttam, csak éreztem, hogy a víz jön fel.

Álom 107

Testvéreimmel kibéreltünk egy óriási apartmant egy fancy hotelben, tíz egymásba nyíló szobával, mindegyikben ugyanaz a garnitúra: nehéz bőr kanapék, ágyak, az egész nagyon art deco és dekadens. A sötét barnák és feketék uralkodnak. Apa vitt el minket kocsival meg F bá'-val, és hoztak egy nagy létrát, amit felállítottak az egyik szoba közepébe. Végigszaladok a termeken és nyugtázom, hogy itt jól el fogunk férni, nem zavarjuk majd egymást, sőt akár szobákat is kihagyhatunk a fekhelyeink között, annyi a hely. K elkezd pilateszezni én pedig a létra tetejéről veszem videóra, hátrahajlásokat csinál hídba és kilátszik a bordája. Ezt is gondolom magamban, hogy milyen csontos lesz ez a kép. Közben az egész egy Insta sztorivá alakul, ahol az egész fordítva történik: előre megvoltak a tagek a szobában és arra kellett ráillesztenem a mozdulatokat, arra a helyre, ahova fel volt rajzolva a kéz és a láb és hogy Pilates.

Álom 108

Tarkovszkij Stalker című filmjének zónájához hasonló helyen vagyok. Egy épületben vagyok, ahol a szobákban bokáig ér a víz. Köves szigetek is vannak a vízben. Eléggé izgulok, a hely a filmhez hűen tele van csapdával, amik az aktuális lelkiállapotom szerint jelennek meg vagy tűnnek el. Izgulok, nehogy rossz helyre lépjek. Egy későbbi jelenetben a jelenlegi lakóhelyemen vagyok a párommal. Van egy harmadik lakótársunk. A párommal elfoglaljuk az összes asztalt, ágyat, így a lakótársunknak nincs helye. A nappaliban találom meg, a kanapé mögött kuporog a sarokban. Odamegyek, leguggolok hozzá. Felnőtt férfiról van szó, de mégis úgy kucorog ott, mint egy kisgyerek. A szemébe nézek és látom, hogy csupa könny. Megszakad a szívem. Magamhoz ölelem mint anya a gyerekét, simogatom a fejét és meghatottan vigasztalom.

Álom 109

Bejelentkezem egy fodrászhoz és amikor megyek az időpontomra a fodrásznő valami fekete-fehér hosszú, vékony kígyót tart a karján és közli, hogy az állat velünk lesz. A lakásban, ahol a fodrászat van, egy belső lépcsőn vezet az út a fodrász helyiséghez, és amikor közlöm , hogy én a kígyó miatt nem maradok ott, szinte lerohanok a lépcsőn és majdnem kitöröm a nyakam. A következő események már az egyetemi kollégiumban játszódnak, ahol az egyetemi legjobb barátnőm is megjelenik, plusz még néhány ismerős, épp beköltözés van a koliba, mindenki a szobájába igyekszik és a liftekre órákat kell várni.

Álom 110

Egy barátnőm elmeséli, hogy nagyon jó COS márkájú ruhákat lehet a folyóban találni. Kiderül, ezalatt azt érti, hogy nagy zsákokban, szatyrokban van egy csomó ruha és az egész bele van dobva egy patakszerűségbe. Odamegyek és próbálom átnézni, de minden tiszta víz és nem látható igazán át, hogy milyen ruhák vannak egyáltalán a szatyrokban. Hirtelen újból érettségi találkozón vagyok, valami nagyszabású giga koncerten, minden lányon csillámpor meg csillogós ruha, én valószínűleg úgy érzem, hogy kilógok de erre nem emlékszem. Techno szól, táncolunk és valami videót nézünk a kivetítőn a barátnőimmel. Hirtelen látom, hogy a telefonomon a Facebook értesítést küldd arról, hogy egy észt srác ismerősöm, aki minimálisan érdekelt, megváltoztatta a relationship státuszát, „single”-ből „in a relationship”-re. Kicsit csodálkozom, hogy miért küld erről nekem a Facebook értesítést, meg nem is örülök neki, de aztán tovább lépek a dolgon.

Álom 111

Egy játékboltban voltam, valamiket nézegettem, amikor egy kisfiú és a kislány került oda mellém mászva a földön. A kisfiúnak nagy, szőke feje volt és két sort mondott, egy versből egy idézetet, rendkívül meglepődem ezen a képességén és mivel tudtam, hogy ezt tovább akarom mesélni, igyekeztem feljegyezni a telefonom jegyzetfüzetében. A gombot többször megnyomtam, mégse nyílt meg az alkalmazás, úgy hogy elfelejtésre ítéltetett. Azt magamban még megjegyeztem, hogy rögtön hexameterben. Aztán az a-vel voltam az ágyban, meséltem neki a gyerekeivel való találkozást, a másik szobában ott volt az E és valami nagy dráma alakult ki ebből a végén. A kislánya ragaszkodott hozzá, hogy mikor elmennek, adjon az A az E-nek is puszit és magyarázott a szexuális életükről, hogy korábban nem engedte neki, aztán amikor engedte volna már késő volt. Bementem a kislány elől a konyhaszekrénybe, direkt kivettem előre a kulcsot, hogy ne tudjon bezárni engem oda, meg is jegyezte, hogy milyen okos, majd vizet kezdett locsolni felém. Jelenetváltással a Z-ék lakásába kerültünk, egy óriási lila plüss ülőgarnitúrájuk volt, ami előtt Z újonnan vágott haja szinte szikrázva csillogott. A párok ki voltak cserélve, én az A-nal voltam összecsavarodva lábrészben, az A az E-rel, de őket nem láttam csak éreztem, majd amikor visszaállt a rend, A magyarázkodni kezdett, hogy ez nem szokott így lenni, bár mikor múlkor a gyerekfelvigyázás után halálos fáradtan kidőltek, az E csak simán behuppant mellé az ágyra.

Álom 112

Összeveszek a legjobb barátnőmmel. Valami baja van velem, de nem derül ki, hogy micsoda, csak hogy feszült és idegesítem. Az öccsével beszélgetünk arról, hogy miért ilyen zaklatott mostanában, és egymást átölelve sírunk, hogy a barátnőm miért bánt minket és miért ilyen szemét mindenkivel. Mintha próbálnám vele megbeszélni, de csak odáig jutunk, hogy kb megkérdőjeleződik az egész barátságunk, nagyon rossz a hangulat.

Álom 113

A szüleimmel egy új helyen lakunk, egy nagy emeletes család házban, talán külföldön. Reggel felébredek és nagyon jó idő van. Úgy döntök, hogy sétálok egyet reggeli előtt. Egy dombos helyen vagyok, elindulok lefelé az úton. Az út egy nyolcas formájában kanyarog, ezen tervezek tenni egy kört és visszamenni a házhoz. Nagyon friss a levegő, nem túl meleg, de nem is túl hideg. Épp megfelelő. Miközben haladok lefelé anya utánam szól, hogy ne arra menjek. Nem veszek róla tudomást, megyek tovább. A nyolcas csúcsának kanyarában egy kígyóval találkozom. Fekete vastag kígyó, de egy zöld boára emlékeztet. Fejét felemelve figyel engem. Eléggé félek, hogy megtámad, de mégis gond nélkül haladok el mellette, nem bánt. Megyek tovább a nyolcas mentén. Két nagytestű gyík félévvel is találkozom, talán leguánok, talán aligátorok. Mindenesetre veszélyesnek tűnnek. Mikor melléjük érek félek, hogy megtámadnak. Bennem van az ösztön, hogy futni kezdjek, de tudom, hogy épp azzal tudom őket magamra haragítani, ha megérzik, hogy félek tőlük és elfutok. Biztos vagyok benne, hogy ha futni kezdek, el fognak indulni utánam, és akkor nem nagyon lesz esélyem, biztosan gyorsabbak nálam. Így hát higgadtan próbálok elhaladni mellettük, nyugalmat színlelve. Talán rám tátják a szájukat de nem kergetnek meg. Már közeledek a ház felé, anyával találkozom. Megkérdezem tőle, hogy az ember mi a fenét csináljon, ha ilyen aligátorokkal találkozik. Nem emlékszem, mit válaszol.

Álom 114

Egy piac vagy vásártér épületének nem túl forgalmas bejáratánál vagy inkább oldal bejáratánál ülök két fiatal lánnyal, az egyik egy távolabbi szomszédomra emlékeztet, a kapcsolatom mindkettővel neutrális. Egy talán kör alakú asztalnál (olyan magasságban, hogy az álló embereknél egy kicsit feljebb van a szem magasságom) piknik szerűen különböző étkeket ülünk körbe, sok furcsa tétellel: nekem csak a sült császár, angolszalonna ill. olasz prosciutto jellegű felvágottak tetszenek, de igazán csak ezeket tudnám biztosan megnevezni, hogy mifélék. Az egésznek van egyfajta rituális tartalma, vagy inkább prezentációnak tűnik, de több, mint egy reggeli. Közben egy lepattant, félig hajléktalannak látszó férfi érkezik, aki bennfentesnek tűnik köztünk: alacsony, 50-60 körüli, kopaszodó, megviselt karakter, arca a Corvin Rajziskola egyik modelljének, G-nek, részben a másik munkahelyem, a Práter utcai kézműves képző iskola informatikusának, L-nak vonásaival, leszámítva, hogy az utóbbi amúgy túlsúlyos figura, ez álombeli férfi fejre is inkább aszott vagy átlagos, és megkérdezi nem kell-e pocok és még más ilyesmi? Furcsa húsok vannak nála, de lebeszéljük, hogy már nincs rá szükség. Ezután a barátnőmet, G-t pillantom meg, aki közel hozzám, az asztal előtt halad el egy barátnője, vagy más emberek társaságában, arca ugyan nem hasonlít rá, de tudom, h ő az – és nem néz rám. Rettenetes zavar van bennem, hogy nem is akarja-e vajon tudomásul venni a helyzetet, vagy csak nem vett észre és bűntudatom van esetleg, hogy nem beszéltem erről a különös reggeliről neki, aminek ugyan nincs jelentősége, de rossz érzésem van, hogy így találkozik velünk és nincs lehetőségem már elmondani mi ez – magam sem tudom, miközben tovább megy rezzenéstelenül a csarnok bejárata felé.

Álom 115

Egy nagy, modern/funkcionalista házban vagyok, ahol sok ember nyüzsög – úgy tűnik, Kaliforniában vagyok, ahol amúgy már jártam egyszer és vágyok is vissza –, ennek ellenére furcsa keserédes érzésem van. A ház emlékeztet az Amerikában élő másodunokatestvéreim gyerekkori házára a Béla király úton, amely egy emelkedőre épült, de már eladták. A nyüzsgés a tér egy bizonyos részén megtörik: egy ajtó vagy talán puha, átlátszó műanyag fólia-lebernyegek mögött egy lesiklópálya nyílik a szabadba, amin síugrást kell végrehajtani. Nem érzek hideget, de rögtön egy vastag pufi-mellény van rajtam, de ahogy lenézek, felerősödik a tériszonyom és megrettenek a látványtól, annyira meredek a pálya, hogy nem is látni az alját. Ott terem gyerekkori barátom, N, aki a maga lakonikus és kissé száraz stílusában próbál rábeszélni a lesiklásra, de nem megyek, ő azonban minden gond nélkül nekiindul: nem is sítalpakon vagy snowboardon, hanem a saját cipőjén vagy valami nevetséges tárgyon suhanva, miközben nyárias sportos ruha van rajta. Kilépek a házból egy teraszajtón keresztül és látom, hogy a tengerpartra nyílik a ház, késő délutáni fények és sétáló, szórakozó emberek mindenütt. Onnan látom, hogy valójában a lesiklópálya csak fél emelet magas csúszda, ami a homokba/tengerbe vezet, de nem megyek vissza kipróbálni. Közben sötét lesz és a ház kissé átalakul egy szocreál típusú nyaraló közösségi terévé, ahol irodalmár ismerőseim vannak körülöttem és lázasan szervezkednek: úgy tűnik a JAK-tábor zajlik és meglepődök, hogy nem a Balaton partján tartják, hanem a tengerparton kerül megrendezésre. Felfedezem NZM-t és talán ST-t is, és közös éjjeli fürdést kezdeményezek még többekkel, de ehelyett végül mindenki eltűnik valami szakmai megbeszélésre, és egyedül maradok. Meglátom a barátnőmet, G-t, aki furcsa módon régies, szigorú szabású, talán viktoriánus ruhában van felkötött konttyal, és hűvös és élettelen arckifejezéssel halad át a lakáson, amely megint közelebb áll a korábbi ház, hidegen megvilágított, fehér tereihez, és a gardrób előtt haladva egyáltalán nem néz rám és nem vesz rólam tudomást. Többször szólítom, de nem reagál, hanem határozott léptekkel elhagyja a házat, valamiféle belső udvar irányába, nem a főbejárat felé. Utánamegyek, és látom, hogy újra nappal van talán, de nem belső udvarra nyílik az ajtó, hanem egy nyilvános utcai frontra, ami kissé egy fesztivál backstage-ére vagy egy üzlet/raktár hátsó traktusára is emlékeztet, miközben folyamatosan szólítom, míg végül üvöltve kérdezem tőle, hogy „hová mész?”, mire végül rám se nézve azt válaszolja, hogy bébiszitternek megy.

Álom 116

A régi házban laktunk, a Bartók Béla úton. A mamáék még éltek, de a gyerekek is megszülettek már. Sz kb. 8 éves lehetett. Emlékszem a ruhájára, a hajára. Egyszer egy idegen ember jött, egy szőke sörényes lóval az ablak alatt. Azt mondta, hogy meglovagoltatja  a gyerekeket. Én nagyon tiltakoztam, hogy tűnjön el innen, itt semmi keresnivalójuk idegeneknek. Ám Sz nagyon akart lovagolni és nem hallgatott rám. Nagyon rossz érzésem volt. Tehetetlennek éreztem magam, féltem hogy baj éri. Kiabáltam vele, hogy ez egy rossz ember. De nem hitte el. Ekkor dühömben és tehetetlenségemben pofon ütöttem. De a lendület után az erő elmaradt, szinte visszapattantak az ütéseim. Többször is megpróbáltam, nem tudtam megpofozni.

Álom 117

Repülőtérre mentünk a feleségemmel. Úgy nézett ki, mintha egy bangladesi pláza lenne, kicsit szocis építmény (a kis cernyoi vasútállomásra hasonló, amelyik közel van a magyar-szlovák-ukrán hármas határhoz). Nem kellett check-inelni a járatra, viszont a kijelzőkön nem írták ki, hogy mikor is kell felszállnunk a gépre. Utólag kiderült az infopultnál, hogy tulajdonképpen a háttérben többször is megváltoztatták a járat idejét és a célállomását is! Elkezdtünk rohanni a feleségemmel, valahogy lett egy kutyánk is. Óra harminckor indult a gép és óra harminckor kezdtünk el rohanni. Egy kínai család is elrohant előttünk. Plázán, mozgólépcsőn, majd egy pálmafákkal és kopott fűvel körbeölelt hosszú betonjárdán szaladtunk végig az épület oldalában, egészen a repülőig. Forró volt a levegő, a repülőnek voltak vizisiklós lábazatai. Sok pilóta volt, de csak egy kis növésű, alacsony, kövér vezetett és figyelt oda az útra. Felszállás után labilissá vált az utazás. Városi gyárépületeket hagytunk el és felszálláskor az egyik épülettetőnek neki pattant a repülő lábazata. Ezután mindenki ideges volt. Kis repülés után elkezdtünk lezuhanni egy folyó felett. Mi kipottyantunk a feleségemmel es a kutyámmal a folyóba, de csak kisebb sérülések értek. A többiek lezuhantak a városba és mind meghaltak, egy ember kivételével. A hírek szétszóródtak a médiában az esettel kapcsolatban. Miután kijutottunk a kórházból, a kollégámmal chateltem Slack-en az esetről. Elmagyaráztam neki, hogy mi jól vagyunk. Fotókkal támasztottam alá, hogy mi történt velünk. Képszakadás után már a kollégám asztala előtt álltam, a képernyőjén a chatelésünket látva. Ekkor megerősítettem, hogy most már folytathatjuk a VR projekt fejlesztését és minden rendben van.

Álom 118

Apám dühös, mert nincs a hűtőben olyan kaja, amilyet szeretne enni. Nekem kell bevásárolni rá. Több emeletes épületben keresünk valakit, akit ki kell hozni, de nem megy, mert ellenáll, veszélyes. Végül elkábítjuk és úgy hozzuk ki. Én fogom le előtte. Előadásra/zongora koncertre akarunk bejutni, de nem engednek be. Végül bemegyünk, de nem jó, meg észre is vesz a pali, gyorsan kiszaladunk. D-vel, P-vel és apával Németországba költözik, menekülteknek való szociális bérlakásba. A helyi “Gödör” mellett van, ez itt a nyári kommuna bulihely. D bipolárkodik, álmomban is kicsit reflektál rá, elég fura az egész.

Álom 119

Az egyik volt barátommal vagyok valahol, egy fura sötét, üres házban. Beszélgetünk, egyszer csak odaül az asztalhoz egy fura pasas, látszik hogy nem teljesen normális. Valamit kérdez, meg magyaráz a szemüvegeiről, hogy sok van neki de egyikkel se lát....Én valamiért elkérem az egyik szemüvegét, de persze leejtem és eltörik. Ettől nagyon ideges lesz és elrohan, de érezzük, hogy bosszút forral. Közben egy másik ismerős elkéri az én, relatíve új szemüvegemet és eltöri, hogy ezzel egálba kerüljek a fura pasassal. Kicsivel később kiderül, hogy valami brutál vírus támadta meg a laptopom, a volt barátom próbálja megjavítani, de azt mondja, hogy kb esélytelen, csak jönnek elő ilyen felugró ablakként mindenféle fura oldalak stb. Tudjuk, hogy a fura szemüveges pasas áll mindennek a hátterében, aki most bosszút forral. Nem teljesen értem hogy miért, de nem indulunk el, hanem ott maradunk a sötét és hideg erkélyen. Tudjuk, hogy a pasas figyel minket, néha történnek erre utaló jelek, pl észrevesszük a szomszédos erkélyen hogy van valami mozgás, meg berepülnek bogarak az erkélyre, ilyesmi. Úgy volt, hogy megyünk valami koncertre és én kérdezem, hogy nem jobb-e egy olyan helyen lenni, ahol vannak más emberek is, és akkor hátha nem vesz észre. De a volt barátom azt mondja, hogy nem, akkor tuti megöl minket, jobb ha itt maradunk ezen az erkélyen és megvárjuk, amíg megunja a dolgot, lelép – talán. De nagyon sötét és hideg van, én magamra terítek egy pokrócót és nem úgy tűnik mintha ez lenne a jó megoldás. A volt barátom egyszer csak elővesz egy pisztolyt, nem is tudom, hogy van neki, hogy ez még jól jöhet. Nagyon félek, rohadt nyomasztó az egész és végül felébresztem magam, hogy vége legyen az álomnak.

Álom 120

A kórházban vagyok, a tükör előtt állok, befújom magam a parfümmel, kicsúszik a kezemből és beleesik a mosdóba. De nem a mosdó tört el, hanem az üveg, apró kis darabokra. Jön a nővér, és nagyon leszid, hogy mit csinálok itt, micsoda belesetveszélyt okozok az üvegdarabokkal, és micsoda szagok terjengenek itt.  S segít összeszedni.

Álom 121

Anyukámmal beszéltem telefonon, egy régi Nokia 3210-esen. Haragudott rám, mert már napok óta nem hívtam fel, mondtam neki, hogy megyek haza, de aztán máris jövök vissza a koleszba, mert már vasárnap van. Közben gyalogoltam végig a kolesz folyosón és mondtam neki, hogy a Piri nénitől örökölt vagy kapott szobámban tök jól vagyok, köszi. Hálás meg minden. Közben látok egy kiscsajt a folyosón és arra gondolok, hogy milyen deszka, én is fogyókúrázok. Amikor bekanyarodtam a folyosón, amúgy a 8. emeleten laktam, egy fenséges és borzasztó látvány tárult a szemem elé, az egész épület víz alatt volt és ahogy beszéltünk anyukámal emelkedett még feljebb a vízszint. Kimosta az áramlat a kezemből a telefont, ami süket lett ettől, elment a kapcsolat. Nagyon megrémültem, mindenki azon sopánkodott, ha megdől az egész épületszerkezet, hogyan jutunk ki úgy, hogy a törmelékek ne mossanak maguk alá. Az emberek között volt egy magas, sötétbarna bőrű, fekete hajú fiú, megfogtam a kezét, rászorítottam a mellkasomra a szívem fölé és megkérdeztem, hogy velem lesz-e végig a katasztrófában.

Álom 122

B-vel volt találkozóm, ahova siettem. Egy óriási metróhálózaton kellett keresztülmennem, magas mozgólépcsők, tekervényes folyosók, lebegő hidak és alagútrendszerek kavalkádjában. Amikor felértem a találkozási ponthoz, bár tudtam hol áll, mégis arrébb álltam meg és elkezdtem a telefonomon scrollozni, miközben egyre azt gondoltam, hogy ez hosszú tíz perceket fog elvenni az időmből és elkések. Aztán találkoztunk és kitaláltam valami alibit, miért késtem, ő magához szorított és tudtam, úgy kell tennem, hogy érezze, hogy érzem. Amikor elváltunk, olyan volt, mintha egy blokk feloldódott volna a közösségi média felületén és egy csomó olyan képet is láthattam róla és az új barátnőjéről, amiket korábban nem.

Álom 123

Valakivel arról beszélgetek, hogy ő már evett patkányt és egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amilyennek várta. A téma annak kapcsán merül fel, hogy egy koszos, elhanyagolt, nem túl tágas (állatkerti?) terráriumban, ahol más állatnak kellene lennie, egy sötét árnyalatú, nagytestű patkány látszik forgolódni nyomasztó módon, ám a homályos üvegen keresztül nézve az állat egyre inkább egy csapkodó bagolynak tűnik, ahogy folyton rétegződnek a szárnyai, mintha több bagoly lenne a bagolyban, végül azt állapítom meg, hogy ez csak egy bagolycsalád lehet. Eközben reggeli ébredés zajlik valamiféle sivár és hideg diákszállószerűségen, ahol több társammal fekszem, majd öltözködöm – főleg ismeretlen, nem túl szimpatikus, nagyjából velem egykorú vagy fiatalabb férfiak: úgy tűnik, valamilyen táborban lehetünk, de legalább is van köztünk valamiféle kapcsolat a helyszín révén. A terrárium közben mintha egy szekrény része lenne, és aggodalommal gondolok rá, hogy benne van a váltás alsónadrágom, amit nem tudok felvenni, mert nem tudom kiszedni a bagoly / baglyok miatt, de az egyik társam megnyugtat, hogy majd később ezt megtehetem. A mosdóba érve véletlenül teljesen lefröcskölöm a nadrágomat kézmosás közben, amire a mellettem álló társam gúnyos megjegyzést tesz, erre bosszúsan, ám védekezően csak annyit mondok, hogy otthon nem úgy van kialakítva a fürdőszobánk csapja, hogy rögtön rossz irányba spricceljen a víz – erre csak annyit reagál flegmán, hogy „annyira nem érdekel”. Utána egy menzaszerű, szegényes ebédlőbe megyünk, ahol kör alakú asztalok vannak, ahol igyekszem távol maradni a számomra irritáló és ellenszenves fiúktól, és örömmel veszem tudomásul, hogy egy barátom, KRCs is feltűnik az ismeretlen arcok mellett, illetve egy szőke lány, az egyetlen nő a társaságban, akiről kiderül, hogy sajnos az egyik általam elkerülendő illető barátnője, ezért mellé ül le egy másik asztalhoz. Mindeközben azon gondolkodom, hogy posztolnom kéne egy új fényképet egy új munkámról az Instagramon, majd a Facebookon – ami nem más, mint a bagoly. Első pillanatra egy kitömött bagolyra gondolok, majd egyre inkább egy élő bagolyra, és azon tűnődöm, hogy nem fogok tudni egy konkrét, jó minőségű fotót feltenni, csak egy régi állat határozóból származó festményt letölteni majd átszerkeszteni, ami biztos fakó, régies és színtelen marad, de valahol tetszik az ötlet. Rossz hangulatom van, mert a munkámat laposnak tartom intellektuálisan, hogy egy valódi baglyot prezentálok alkotásként, változtatások nélkül, de némileg megnyugtat, mikor eszembe jut, hogy AÁ is kiállított már baglyot a kiállítása részeként és arra jutok, hogy a képaláírásnak szánt hashtag-ek sorában be fogom írni azt is, hogy „#appropriation”.

Álom 124

Berlinben voltam és az volt a helyzet, hogy anyukámmal és a F-val közösen interjút kell készítenünk Ai Wei Wei-jel. Anyukámmal összevesztem még útközben, úgyhogy ő lelépett. A F-val késésben voltunk, így taxival mentünk. AW azt mondta a telefonba, hogy a stúdióját egy kikötőben találjuk egy Spar mellett. Felmentünk a csigalépcsőn, tök sokan vártak nála. Egy teli váróterem volt zöld székekkel. Többen ott voltak a kurzusról is.

Álom 125

Vezetek egy autót egy pályán, ahol ugyan vannak sávok, de senki nem tartja be a szabályokat. Jönnek szemből az autók, néha ugyanazon a sávon, aztán vagy kitérnek, vagy előlük kell kitérni.

Álom 126

Valami fura jóshoz, guruhoz megyünk két barátommal, már másodszorra. Most majdnem végig röhögjük a felvezető részt, de aztán elkezdődik a szeánsz. Nem is jós, hanem ilyen meditációs cucc, ahol hirtelen színes filcekkel fel kell írni dolgokat a falra. A többiek csinálják, nekem valahogy nem megy. Ők felírnak valamit a falra, vagy rajzolnak és a falból ki lehet szedni azt a darabot, ami olyan lesz így mint egy táblakép. Én teát iszom, ami egy kicsit kaotikus asztalon van, folynak ki az italok, meg a csészék is valahogy töröttek, aztán nagyon hosszan választom ki, hogy melyik filctollal írjak valamit a falra, végül egy acélkéket választottam és felírtam, hogy „belső béke”, de kb azért, mert tudtam hogy a guru ezt akarja hallani. És nagyon örült, mondta hogy ismételjem meg, de valahogy furán jöttek a szavak a számból, nehezen tudtam kimondani, hogy “belső béke". Aztán megint teát ittam, és hirtelen vágás, valami mini repülővel megyünk egy barátnőmmel mindenféle messzi szigetek felett, ahol ő volt már korábban, és ilyen fura neve és formája van a szigeteknek, az egyik felülről olyan formájú mint egy cápa, a másik sárkány. Kicsit olyan fíling, mint amilyen a Trónok Harca főcíme. Aztán egyszer csak vágás és Budapesten vagyok és egy másik barátomat kísérem haza, nem is tudom miért, mert totál ellenkező irányba lakik. Aztán összefutunk a bejáratnál csomó gimis osztálytárssal, én megjegyzem, hogy az egész olyan mint egy sorozat, ilyen Jóbarátok hangulat, aztán mindenki hazamegy és felébredtem.

Álom 127

Csapatépítő megbeszélés, mint a BPS-nél, csak BD-nál. Növénylocsolás-felelős vagyok, elkezdenek kinőni a virágok. K konstatálja, hogy ez milyen jó, eddig nem így volt. Három uborka áll ki a földből, mint a répa, megérettek, de a kilógó felük meg van rohadva. Kihúzom, levágjuk a rohadt részt. Ő erre is azt mondta korábban, hogy már kár értük. Nem ismerem fel a helyet, ahol vagyunk, pedig csak a pince része a háznak, ahol eddig nem voltam. Teljesen összemosódik a BPS nagymarosi táborával. Zuhog az eső, hideg van, sokan vagyunk, nagyon villámlik, dörög, félek, hogy belém csap a villám, de be kell hozni a cuccokat, hogy ne ázzanak el. Előtte autópályán megyünk, rengeteg az autó, hülye a sofőrünk, para helyzetbe kerülünk. A mögöttünk lévő kocsit feldühítette, aki most nekünk akar jönni. Bekötöm a biztonsági övet.

Álom 128

Egy étteremben készülök enni, ugyanakkor viszek magammal ételt egy tálkában, amit előre elkészítettem. Amikor elhelyezkedek a szépen megterített asztal mellé és a kikészített evőeszközökkel keretezett tányérra ráborítom az ételt, elfog a rettegés, hogy vajon észreveszi-e ezt a műveletet a személyzet és kinéznek-e a helyről. Egy barna hajú, business casual-be öltözött lány vagyok az álomban, álmodozóan eszegetek, majd az étkezés végeztével, mintha csak sok várakozás elfojtott izgalma szakadt volna fel belőlem, magamhoz ölelem a mellettem ülő, jóképű, szintén az étteremben ebédelő férfit, majd arra jutunk, hogy egész eddig, amíg ettünk, mindketten ezt akartuk és de jó, hogy megtörtént.

Álom 129

Egy Szárnyas Fejvadásszerű jelenetben vagyok, fogalmam sincs, hogy kerülök ide. A főszereplő Ryan Gosling, de kicsit mintha én is benne lennék. Ő is hallgatja a híreket és ennek megfelelően indul küldetésére. A következő jelenetben egy padlásszobaszerű műteremben rajzolok vagy rajzolunk együtt valakivel, talán egy nővel. Pasztell rajz készül. Ott hagyjuk őket a földön, elmegyünk valahova, de bejön a macskája és rászól, hogy ne gyalogoljon végig a rajzokon. Ő elmegy, de én visszafordulok és egy vékony fóliát teszek a rajzra, hogy ezzel védjem meg a macskától. A következő jelenet szinte összefüggéstelenül jön. Egy fiatal lány, 20-25 éves, rövid barna hajú, szép arcú, csinos. Talán vele készítettem a rajzot. Randevúra készül, biztos benne, hogy az anyja nem fogja elengedni, ezért igazából meg sem kérdezi, hogy elmehet-e. Nem egyértelmű, hogy az anyának a randival van baja vagy azzal, hogy a lány taxival akar menni. Mindenesetre teljes díszben megjelenik a fényűző világos ház halljában és a sötétbarna hajába nagyon szépen beleillik a hajráf, amire sárga taxi feliratú kis dísz került. Menne is tovább, de épp belefut az anyjába, aki szintén nagyon szép, fiatalos és látszólag jómódú. Kicsit hasonlít anyukámra az arca. A lány legnagyobb meglepetésére különösebb fennakadás nélkül, mosolyogva és zokszó nélkül engedi el útjára, búcsúzóul még meg is puszilja, ahogy a lány kilép az utcára. Már várja a taxi. Az utcán végignézve hátrafordul és meglát egy üzlethelyiséget, ami akkor nyit ki. Nem tudom, ezt nem látom pontosan, de valami nagyon színes kirakat. Nincs jelentősége, elmennek.

? +

Termelőeszközök

0.0048%